Az isztambuli Rams Park stadion – itt rendezi hazai mérkőzéseit a Galatasaray és a török válogatott – vendégszektorába több mint 1600 jegyet vásároltak a magyar labdarúgó-válogatott leghűségesebb szurkolói. Mint az ismeretes, a magyar labdarúgó-válogatott A-divíziós csoportja 3. helyén végzett, így osztályozóra szorult a B-divíziós csoportjában második helyezett török válogatott ellen. A tét nem kicsi, hiszen az oda-vissza alapon megrendezett Nemzetek Ligája párharc összetett győztese az A-divízióban, míg a vesztes a B-divízióban folytathatja. A magyar labdarúgó-válogatott számára az utóbbi opció az A-divízióból való kiesést jelentené.
Nemzeti tizenegyünk 1000. hivatalos mérkőzésén vereséggel kezdte a 2025-ös esztendőt. Marco Rossi szövetségi kapitány védencei az isztambuli Nemzetek Ligája osztályozó párharc első találkozóján 1:3 arányban maradtak alul a törökökkel szemben. A találkozót a „sárga-kék körökben” jól ismert, s nem mellesleg sokat szidott szlovák Ivan Kružliak vezette, akire ezúttal nem lehetett különösebb panasz. Azért megnéztem volna egyik-másik kiutazó magyar- és egyben DAC-drukker arcát, akik a Niké Ligás ténykedése után Isztambulban is kénytelenek voltak elviselni a sporttárs fizimiskáját.
A komoly atmoszférájú isztambuli stadionban egyébként nem volt teltház. Ennek oka valószínűleg az éppen tartó ramadánban keresendő, ám a zűrös török politikai helyzet szintén közbeszólhatott.
Rossi mesternek sérülés miatt nélkülöznie kellett csapatából Sallai Rolandot, helyét Nagy Zsolt vette át. Rajta kívül a már felépült és kirobbanó formában védő Gulácsi Péter sem volt százszázalékos állapotban, így a korábban szintén sérüléssel bajlódó ferencvárosi Dibusz Dénes állt a magyar kapuban. A DAC egykori edzője a minap egy interjúban meglepő kijelentést tett, miszerint Magyarország után nem fog másik válogatottnál dolgozni:
„Lassan hét éve vagyok magyar szövetségi kapitány, nagyon szoros kapcsolatom van az országgal és az emberekkel. A magyar válogatottól való távozásom után nem leszek többé szövetségi kapitány. A szerződésem lejár az év végén, és mindig hálás leszek az MLSZ elnökének.”
Nos, mit mondjak, ritka emberi tulajdonság a mai világban az alázat, de hogy a Mister kétszer állt sorba, amikor „osztották”, annyi szent! A kezdő sípszó előtt az 1000. jubileumi mérkőzés jegyében pompázott a lelátó felső karéjának vendégszekciója. A magyar drukkerek szemrevaló koreográfiát mutattak be a török fővárosban, „EZERNYI KÜZDELEM” –állt a hatalmas kifeszített zászlón. A mieink fehér szerelésben, némileg megilletődve léptek pályára. Kezdetben különösen a védelmünk nem állt a helyzet magaslatán, amit a tiszta pirosban játszó törökök a 9. percben ki is használtak: a tizenhatoson kívülről kapura lőve a labdát vezetést szereztek – 1:0. A következő percek szintén a hazaiak szájíze szerint teltek, majd ritmust váltva visszajöttünk a mérkőzésbe, és sikerült egyenlítenünk:
A 25. percben Bolla beadását visszafejelte Varga, az érkező Schäfer András pedig a jobb alsóba lőtt – 1:1.
Egyenlítő gólunkat követően helyreállt a rend, a 33. percben Varga fejében maradt a vezető gólunk, de az agilisan játszó Schäfer, Nagy Zsolt és Kerkez előtt is akadtak lehetőségek. Ahogy nyilván a török válogatott sem ült le „vízipipázni”, viszont Dibusz mindannyiszor a helyén volt. 1:1-es állás mellett vonultak az öltözőbe a csapatok, Schäfert – akit többször megtapostak a törökök –, sérülés miatt cserélni kellett.
Remélhetőleg semmi komoly! Viszont sárga lapos eltiltása miatt egyébként sem játszhat majd Andris a visszavágón. Nagy Zsolt jutott még hasonló sorsra a mérkőzésen, ő sem léphet pályára vasárnap.
A szünet nem törte meg nemzeti tizenegyünk lendületét, s bár a jó iramú második félidőben sokáig úgy nézett ki, hogy minkét csapat „1:1-re játszik”, én személy szerint a magyar „kegyelemdöfést” vártam. Na nem úgy, ahogy az Egri nők tették anno, hanem egy kontra utáni magyar gól formájában. Ami viszont ezután történt, az az eddig látottak alapján „nem volt benne a forgatókönyvben”. Több lehetősége is adódott a magyar válogatottnak, a hazaiak azonban gyors egymásutánban kétszer is betaláltak:
A 69. percben ismét vezetést szereztek a törökök – 2:1 – amire öt perccel később rákontráztak – 3:1.
Az első szituációnál talán lehetett némi kéz, de váll biztosan, míg a harmadik török gól egy tökéletesen eltalált lövésből született. A kétgólos hátrány visszavetette a magyar válogatottat, a hajrát azonban sikerült ismét megnyomnunk: Szoboszlai szabadrúgása után Orbán csúsztatását védte a török kapus, majd a csereként beállt Csoboth lövésénél egy hazai mezőnyjátékos szabadított fel a gólvonal előtt. Összegezve, a török válogatott nem a jobb játékának, hanem a hatékonyabb helyzetkihasználásának köszönhette győzelmét. A mérkőzés jegyzőkönyve csupán a puszta tényeket közli:
Törökország–Magyarország 3:1 (1:1)
Gólszerzőnk: Schäfer András
Magyarország: Dibusz – Fiola, Orbán, Dárdai M. – Bolla (93. Osváth), Schäfer (46. Kata), Nikitscher (93. Gazdag), Kerkez – Szoboszlai, Nagy Zsolt (78. Csoboth) – Varga B. (71. Szabó L.).
Javítási lehetőség a vasárnapi visszavágón Budapesten, a Puskás Arénában. Ahol biztosan teltház fogadja majd a nemzeti csapatokat, hiszen korábban két nap alatt elkeltek a belépőjegyek. Ha az esélyeket latolgatjuk, én Marco Rossi mérkőzés utáni szavaiban hiszek:
„Amíg én ülök a kispadon, nem adjuk fel, és a visszavágón mindent beleadunk, ami tőlünk telik!”
…és erre rögtön jöttek a mosolygós reakciók olyanoktól, akik magukat magyarnak vallják!? Nem értem, miért nem értelek benneteket. Mindörökké, Magyarország!