Három nappal a magyar labdarúgó-válogatott törökországi veresége után teltház fogadta a két nemzet fiait a Nemzetek Ligája osztályozó párharc visszavágóján. A kedvezőtlen eredmény mellett két kulcsjátékosát is kénytelen volt nélkülözni Marco Rossi szövetségi kapitányunk. Sárga lapos eltiltás miatt az egyenlítő gólt szerző Schäfer András, valamint a kezdőben Sallai Rolandot helyettesítő Nagy Zsolt sem léphetett pályára a Puskás Arénában.
A piros-fehér-zöld szerelésben kifutó magyar csapatnak kétgólos hátrányt kellett volna ledolgoznia a hazai visszavágón, ha bent akart maradni a Nemzetek Ligája legmagasabb osztályában. Mivel a párharc során az idegenben szerzett gólok nem számítanak, így kétgólos vezetés is legfeljebb csak a hosszabbításra lett volna elegendő. A borúlátóbbak szerint ki sem kellett volna állnunk, mintha anno harc nélkül adtuk volna fel szabadságunk?
Vállainkra vettünk…”
Azonban mindig akadt nemzetünkben egy Hunyady, Zrínyi, Dobó és Dugovics… vagy éppen Szoboszlai: „Ha a törökök úgy gondolják, hogy ez itt a vége, és továbbmentek, akkor rosszul gondolják.” – nyilatkozta a vesztes meccs után Isztambulban, majd hozzátette: „Kell tizenegy olyan kezdőjátékos, aki egészséges, öt olyan játékos, aki meg akarja mutatni, hogy be akar kerülni a kezdőbe, és kell hetvenezer ember, aki segít minket.” – ez már jobban hangzik! Útra keltek hát szurkolóink az egész Kárpát-medencéből, többek közt Dunaszerdahelyről és környékéről is!
Vad török sáncára…”
A képlet egyszerűnek tűnt, ahogy az évszázados magyar-török csatározások alatt oly sokszor: visszaverni és felülkerekedni a délkeletről jövő „oszmán hadakon”. S bizony az ellenük hősies harcban megélt kudarcok szintén visszatérő toposzai az egyetemes magyar irodalom legnagyobb költeményeinek:
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!”
Este hat órakor indul útjára a labda, fergeteges buzdítás és gyönyörű piros-fehér-zöld élőkép mellett: „Azt, hogy honnan jössz, soha ne feledd, koronás címer a szíved felett!” – felirattal. Dárdai Bence kezdőként debütált az 1001. mérkőzését játszó magyar válogatottban, rajta kívül pedig Gazdag Dániel és Vécsei Bálint is bekerült Marco Rossi együttesébe.
Lendületesen kezdtük a mérkőzést, a törököket mintha túlontúl zavarba hozta volna a Puskás Aréna atmoszférája.
Érdekes jelenet zajlott le a 10. percben, hivatalosan ekkor ment le ugyanis a nap, a török játékosok pedig a ramadán miatt frissítőt vehettek magukhoz. Az első harminc perc egyértelműen a magyaroké volt, számtalan helyzetet alakítottunk ki, Szoboszlai szabadrúgása a felső lécet súrolta. Közben néhány kétes játékvezetői ítélet borzolta kedélyeinket, amivel rendre a magyar csapatot sújtotta. Egyértelmű török szabálytalanságoknál néma maradt a német bíró sípja, de például Dibusz védését is elnézte és szöglet helyett kirúgást ítélt. Dibusz ujjheggyel tolta ki a 35. percben a törökök első kapura tartó lövését.
A 37. percben aztán (jogosan) tizenegyeshez jutottak a vendégek, amit értékesíteni is tudtak – 0:1. Villámgyorsan, két perc múlva jött a második török gól egy visszapasszból a jobb alsó sarkba – 0:2.
Dibusznak nem sok esélye volt, nemzeti tizenegyünknek pedig nagyjából ugyanennyi esélye maradt, hogy ezen az estén még valami szépet varázsoljanak. A két perc alatt kapott két gól érezhetően megfogta a magyar válogatottat. Marco Rossi szövetségi kapitány a szünetben kettőt cserélt: Fiola Attila és Dárdai Bence távoztak, helyükre Nego „Lajos” és Nikitscher Tamás érkezett. A második játékrész elején a törökök érthetően „eldugták” a labdát. Az 57. percben Nego lövését tolta ki a sarokból a vendégek kapusa.
A 61. percben ismét újoncot avatott a magyar válogatott: Tóth Alex érkezett Gazdag helyére, illetve Dárdai Mártont Szalai Attila váltotta a védelemben.
Ahogy fogyott az idő, úgy ritkult a türelem, ami olykor kakaskodásba torkollott. A 74. percben Vécsei helyett Csoboth Kevin állt be, aki üde színfoltot hozott a magyar labdarúgó-válogatott játékába. Rögtön kiharcolt egy büntetőt, ám azt les címén még ugyanabban a minutumban érvénytelenítette a játékvezető. A VAR szintén lest „látott”. A hármas sípszóig sem sikerült a szépítés, ráadásul a hosszabbítás perceiben a törökök újabb gólt szereztek – 0:3. Ekkora különbség azért nem volt a két válogatott között! Nemzeti tizenegyünk elveszítette tehát az 1001. hivatalos mérkőzését, ezzel együtt pedig elmaradt az „ezeregyéjszaka meséje” is.
Magyarország–Törökország 0:3 (0:2)
Magyarország: Dibusz – Fiola (46. Nego), Orbán, Dárdai M. (60. Szalai) – Bolla, Dárdai B. (46. Nikitscher), Vécsei (74. Csoboth), Kerkez – Szoboszlai, Gazdag (60. Tóth A.) – Varga B.
A törökök kettős győzelemmel, összesítésben 6:1-re nyerték a NL-osztályozó párharcát. Ez azt jelenti, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kiesett a Nemzetek Ligája A-divíziójából, s így egy szinttel lejjebb folytatja majd a következő kiírás küzdelmeit. Nyilván a kiesés után is van élet, viszont mint már oly sokszor az elmúlt évtizedekben, a magyar foci ezzel valószínűleg újabb töréspontjához érkezik. A magyar foci jelenlegi értéket pedig az év végén távozó Marco Rossi emeli-emelte a legjobban… Mivel is zárhatnám hát jegyzetem, mint a már eddig is idézett Kölcsey Ferenc Himnuszának soraival:
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának…”