FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Gyermekkorom rejtélyes Úttörőstadionja, majd a rendszerváltás után Ifjúsági stadion. A DAC korosztályos csapatai rendszerint itt edzettek és itt játszották a bajnoki mérkőzéseiket is. Egy időben a DAC Akadémiát szintén ide tervezték. Egykoron a fiatal focistapalánták ódákat zengtek azon történetekről, amikor futva kellett edzésre járniuk Sikabonyba. Jelenlegi üzemeltetője Dunaszerdahely város önkormányzata, ahol 2019-ben ún. Közösségi Parkot alakítottak ki a városrész lakói számára. Ennek része egy nagyszerű játszótér is, amelyet egészen korán felfedeztünk a gyerekekkel.
Sikabonynak korábban is volt a focipályája, egy 1958-as térkép éppen ezen a helyen jelöl egyet. Történelmi egyesületüket, a Sikabonyi Futball Clubot (SFC) 1928-ban jegyezték be, viszont ezt megelőzően és később is csak nagyobb ünnepek és a búcsúk alkalmából játszottak barátságos mérkőzéseket. Első ízben, szervezetten a nemzetiségi alapokon nyugvó Szlovenszkói Magyar Labdarúgók Szövetsége 1933/34-es idényében indultak.
Méghozzá a Csallóközi Alosztályú bajnokságban, többek közt a dunaszerdahelyi DAC elődjével, a Dunaszerdahelyi Torna Clubbal (DTC) egyetemben.
A SFC 1934 őszétől Sikabonyi Sport Clubra (SSC), majd 1938-ban – egyesülve a Dunaszerdahelyi Testvériség csapatával – Testvériség Sikabony elnevezésre váltott – írták nyugodjék Sidó Franci bá’ és Brányik Karcsi bá’ „A dunaszerdahelyi futball 100 éve” c. könyvükben. A községet 1960-ban Dunaszerdahelyhez csatolták, futballistáik rég szögre akasztották már a csukáikat.
1973-ban kezdődött Sikabonyban az ún. dunaszerdahelyi Úttörőstadion, vagy ahogy abban az évben írta az ÚjSzó: a „Pionír-stadion” építése, a jelenleg is meglévő futballpálya helyén. A munkálatokkal jól haladtak, s a város krónikája szerint a következő évben, tehát 1974-ben átadásra is került.
Hogy a futballpálya melletti fabarakk-szerű öltözőket ekkor vagy csak később építették, erről nem sokat tudtam meg. Pedig egy játszótéri látogatásunk alkalmával ez is téma volt a közösségi park gondnoka és köztem. Árpit, a gondnokot még jóval korábbról ismertem. Ahányszor kimentünk a gyerekekkel, szinte mindig megjelent. Hol gyalog, hol traktorral vagy a fűnyíróval. Tett, vett, szorgoskodott, öntözött, s miközben a gyerekek a homokozóban játszottak, felelevenítettük az egykori éveinket, amikor még kollégák voltunk a sikabonyi kertészetben. Aztán a sikabonyi futballpálya története is terítékre került, mivel árulkodó évszámokat fedeztem fel az öltözők közelében, az egykor friss betonba karcolva:
TM 1984. és 7. 12. 88., vajon mit jelenhetnek? – kérdeztem tőle. Nyilván valamiféle felújítások dátumai, valamint a mesterember monogramja.
Amikor 1986 szeptemberében a dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskolában (ma Vámbéry Ármin Alapiskola) sportosztályok nyíltak – futball és atlétika irányban –, az edzéseket a DAC közeli, sikabonyi, ún. Pionír-stadionjában végezték, amely már addig is az ifjúsági csapatokat szolgálta, s amely Nagy József akkori klubelnök szavai szerint: „hamarosan nagyszabású korszerűsítésen megy át” – írta az Új Szó 1986 júliusában. A labdarúgókkal Jákly László, az atlétákkal Pogány Mihály foglalkozott. Az 1988-as karcolat nagyon adja magát ehhez a sztorihoz.
Annyi bizonyos, hogy az Úttörőstadionhoz alacsony, mindössze néhány soros lelátó is tartozott, amit 1988. november elején, a DAC-Bayern mérkőzésre „behoztak” a DAC-stadionba, kvázi növelni annak befogadóképességét.
Sikabonyban, egy másik helyszínen anno minden évben búcsút tartottak. A népek sokasága kifelé szédelgett, léggömbök, vattacukor, s velünk együtt kb. ugyanennyien igyekeztek befelé a Gorkij (ma Szabó Gyula) utcán keresztül. Később a búcsúkat immár szintén itt, a focipályán tartották, ahová viszont már egyszer sem jutottam el. Holott egy koncert erejéig, talán más akció apropóján, de Szikora Robi is tiszteletét tette. Ja, hogy én meg a csikidam…
Sok idő telt el előtte s utána is, megannyiszor jártam a környéken, viszont az egykori Úttörőstadionba sosem mentem be. A buja növényzettől, fáktól és a fehér elemes kerítéstől egyébként sem lehetett belátni.
2018-ban merült fel, hogy: „A sikabonyi sportpálya területén új közösségi parkot alakít ki az önkormányzat a városrész számára, amely sportolásra, szórakozásra és pihenésre egyaránt alkalmas lesz. A focipályát éveken keresztül a DAC futballklub ifjúsági csapatai használták, mivel azonban megépültek a DAC Akadémia futballpályái, a sikabonyira már nem tartottak igényt. Az önkormányzat ezért új célt és küldetést keresett a létesítménynek, így született meg a közösségi park ötlete, amelynek alapterülete 2,7 hektár. A jelenlegi focipálya megmarad – írta a város honlapja –, a gyep ugyanis jó állapotban van” – na igen, a gyep. Árpi barátom is folyton a gyepet dicsérte: „Ligás csapatoknak nincs ilyen füvük!” – talán most nagyot mondtam, de kb. ilyen szellemben. Valóban nem eldobnivaló!
2019-ben elkezdődött a közösségi park kivitelezése, első lépésben a játszótér készült el a sikabonyi futballpálya edzőpályáján, és időközben az alacsony tribünt is szépen felújították.
Az elemes kerítést drótkerítésre cserélték, a területet kitisztították, a fákat kivágták és helyén parkolóhelyeket létesítettek. 2020-ban megszülettek az ikergyermekeink, s egy jó esztendőre rá, 2021 őszén már a homokot túrták ugyanitt. A park elvileg zárt terület, meghatározott nyitva tartással, a létesítményt gondnok nyitja és zárja. 2020-ban, a futballpálya túlsó kapuja mögött új műfüves borítású multifunkciós sportpálya került megépítésre. 2021-ben a játszótér mellé szabadtéri sportolásra alkalmas fitneszgépeket telepített az önkormányzat, s immár illemhelyekkel, valamint mosdóval is szolgál a közösségi park.
A játszótér központi elemeként, ahogy szinte mindenütt, itt is a „vár” jelenik meg, két csúszdával, függőhíddal és hintákkal. Talaja apró kavics.
Mellette, füves területen található a „pörgönc”, (körhinta), a homokozó, a libikóka és a rugós hinták. A játszóteret magas drótkerítés választja el a futballpályától. Erre szükség is van, hiszen ott olykor valódi futballmérkőzések zajlanak. Úgy is mondhatnám, hogy 2022 kora tavaszán váratlanul „tört meg a jég”. Igaz, tapasztalt meccsre járóként sokat elárult, hogy a játékteret frissen csíkozva és a szögletzászlókat is a helyükön találtuk. A DAC egykori játékosával, Jean Ntsogo Boyával felálló szomszédos Nagyabony csapata a mihályfai egyesületet látta vendégül aznap a sikabonyi futballpályán. Apa nagyon élvezte, hogy miközben a gyerekek csúszdáznak, a „szomszédban” focimeccs zajlik. Nem tartott sokáig, és a kicsiknek is érdekessé vált a felnőttek „labdabűvölése”. A kerítéshez tapadva nézték az akciókat.
Ezen alkalmakat továbbiak követték, immár tervezetten is. Mivel amúgy is gyakran jártunk ide, ha lúd, hát legyen kövér alapon. „Árpi, mikor lesz meccs, kik játszanak?” – tudakoltam meg.
A „nagy dumás” Mondok Árpi bácsi-féle DAC öregfiúk csapata is sokszor leporolta itt gyönyörű sárga-kék szerelését: „Zdravo, brate!” – üdvözöltük egymást egy szintén régi ismerőssel, az ex DAC-os, szerb Nenad Šarićcsal. A játszótér egyébként tökéletes helyen van, messze a város zajától, friss levegőn. A homokozóban hagyott játékszerek pedig kiváltják az otthonról cipelés kényszerét. Városlakóként nem győzöm csodálni a sikabonyiak igyekezetét! Mert hát az, hogy mindez itt létrejöhetett, a Sikabony P. T. érdeme is…
TÖBB FOTÓ A SIKABONYI KÖZÖSSÉGI PARK JÁTSZÓTERÉRŐL
