FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Kapcsolatom a Gorkij, majd Szabó Gyula Alapiskolával három élesen elkülönülő életciklusra bontható. Az első, apró gyerekkorom világa 1980 körül, amikor az iskola előtt – a mai körforgalom helyén – még egy másik, rég elbontott játszótér állt. A második a nagyfiam időszaka: merthogy 2006-ban a Szabó Gyulában kezdte, majd 2015-ben itt is fejezte be az alapfokút, miközben a mostani játszótér helyén még gazzal és fákkal benőtt dzsungel, valamint egy jókora emeletes vasbeton épületváz állt. A harmadik és egyben utolsó korszak a jelenkor, ikergyermekeink kora, mikor is az iskola közelsége adja, hogy annak játszótere az egyik leglátogatottabb gyermekbirodalmuk legyen.
Az intézmény történelme egészen 1953-ra nyúlik vissza. Ebben az időben közös igazgatás alatt működött a magyar tanítási nyelvű „Tizenegyéves Középiskolával” (a mai Vámbéry Ármin Gimnázium). Majd az 1963-ban bekövetkezett különválás után az akkori Lenin (a mai Fő utca) és Rózsa utca sarkán lévő, egykor a Magyar Királyi Adóhivatal helyi kirendeltsége épületében talált új otthonra.Ahol viszont nem fért el minden gyerek, így sokan a régi DAC-stadion mögötti fabarakkokban tanulták a betűvetés fortélyait. A jelenlegi, Iskola utcai épületben az 1974/75-ös tanévben kezdődött meg a tanítás. Az iskola a szűkebb pátriánk köztudatában Gorkij suliként lett közismert – a szomszédos Gorkij utcáról kapva városszerte használt nevét. 1984-től 1990-ig SZNF Ifjú Hősei Alapiskola, amely elnevezést a rendszerváltás után törölték. 1990-től 2002-ig Iskola utcai Alapiskola, majd:
2002-ben felvette Szabó Gyula jeles felvidéki magyar képzőművész nevét, s lett így Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Dunaszerdahely – amely intézmény 2015-ben egy sikeres pályázat révén új játszótérrel gazdagodott.
Ami azt illeti, szinte sosem tervezetten járunk ide, aztán valahogy mégis itt ragadunk. Egy ember életében kialakulnak bizonyos helyek, amelyek végigkísérik, ha nem is a mindennapjait, de az emlékeit biztosan. Az egykori Gorkijból lett Szabó Gyula Alapiskola udvara szintén egy ilyen helyszín, ahol a kézilabdapálya, valamint az azt övező atlétikai pálya aszfalt, illetve salak helyet a helyszínen, gumigranulátumból öntött, ún. rekotán borítású lett. Mert bizony az 1980-as években sportcsarnok híján itt még aszfalton rendezték bajnoki mérkőzéseiket a DAC férfi kézilabdázói!
A Szabó Gyula Alapiskola, valamint annak udvara 2015-től, a fenntartó, Dunaszerdahely városa által, EU-s finanszírozás mellett feltűnő változáson ment át, mind esztétikai, mind funkcionális szempontból.
A 2024-ben jubiláló, 50 éves alapiskola igazgatójával, Nagy Árpáddal négy éve készült megtisztelő szurkolói interjú során volt alkalmam mindezt belülről is szemügyre venni. Ám a pusztán csak külső szemlélőnek alapból szembetűnhet az udvar rendezettsége, a játszótér játékelemeinek egyedisége. Nyilván egykor a játszótér helyén álló, s az iskola bővítési tervét megcélzó, de évtizedekig elhagyatott épületváz-monstrumnak is megvolt a maga izgalma. Viszont nyugodt szívvel kifeküdtem volna anno a kézilabdapálya lelátójáról csillaghullást nézni, ha tudom, hogy ott esténként még mindig kétes alakok lézenghetnek? Nem valószínű.
2015-ben tehát az iskola játszótere a szülői szövetség, az Ekopolis Alapítvány és a Slovnaft Rt. anyagi támogatásával egy másik sikeres pályázat, a Zöld oázisok program keretén belül megépült.
S mivel a játszótér alapterülete megengedte a további bővítést, 2017 tavaszán a gyermekbirodalom újabb elemekkel teljesedett ki, az alsó tagozatos diákok és a környéken lakó kisgyermekes családok nagy örömére. Amit az oktatási intézmények esetén mindenképpen meg kell említenünk, hogy a játszótér, valamint a sportpályák használata a nyilvánosság számára csakis meghatározott időpontokban történhet. Erre az iskolaudvar kapuján elhelyezett tábla figyelmeztet:
„SPORTOLÁSRA KIJELÖLT IDŐ” – amit nemcsak illik betartani, de kötelező érvényű is, mert hisz az iskola azért iskola, hogy ott oktatási idő alatt tanítás folyhasson! Illetve a délutánt a napközi otthonban töltő alsó tagozatos diákok zavartalanul játszhassanak az udvaron!
2019-ben a játszótér szomszédságában műfüves multifunkciós sportpályával gazdagodott az alapiskola. Ennek építése a tavaszi szünidőben kezdődött. Köszönhetően az intézmény fenntartója, Dunaszerdahely Város Önkormányzata, sikeres pályázatának, felépült az a 33 x 18 méteres, mesterségesen megvilágítható létesítmény, amelyet a tanítási időn kívül városunk polgárai is igénybe vehetnek. Hogy ezt meg is teszik, mi sem tanúsítja jobban, minthogy a műfüves pálya burkolatát azóta jó néhányszor javítani vagy cserélni kellett. Ahogy a pálya hálóit is, legutóbb alig egy hónapja a kapuk mögött, lényegesen erősebbre cserélve azt.
2021-ben az alapiskola játszótere melletti füves területen további mászókaelemeket szereltek fel. A következő évben pedig a 2015-ben telepített, de az idő vasfoga által kikezdett játékelemeket festették le, cserélték ki. A 2022-es nyári szünidő alatt megújult a kézilabdapálya burkolata is. Sárga-kék lett!
Ez már bőven az az időszak, amikor ikergyermekeink mozgásigényét maximálisan kielégíti egyebek mellett a Szabó Gyula Alapiskola játszótere is. Az intézmény udvarát általában a kazánház felöli kapun közelítjük meg, ahol a trafóházon a jeles képzőművész és egyben névadó monogramja köszön vissza ránk. Ez a mestermű, ahogy oly sok minden grafikai elem az alapiskola területén, a Klikkout magazinhoz is közeli Trikk kreatív stúdió ügyes csapatának munkáját dicséri.
A tornaterem mellett elhaladva, s a futópályán megközelítve birtokba vesszük a játszóteret. Ez esetben nem beszélhetünk központi játékelemről, hiszen maga a játszótér egy nagy egységet alkot a hintákkal, csúszdákkal, mászókákkal.
Az eredeti alapterületen létrehozott, vagyis a 2015-ben elkészült játszótéren a természetes, lehántolt faelem dominál. Talajborítása apró kavics, míg a többi játékelemek, illetve tornaszerek füves területen állnak. Merthogy 2024 tavaszán saját testsúlyos edzést segítő edzőparkkal is bővült az alapiskola sportpályája. Nagy sztori, amikor a 4-5 éves gyerekek nekiállnak „gyúrni”. Vagy „elkészülni-vigyázz-rajt”, futni. A legnagyobb szám mégis az a picike, „szőnyeg” borítású focipálya, apró kapukkal és alacsony palánkkal, amit az e korú, de legfeljebb az alsó tagozatos diákok tudnak élvezni. Az ún. futbox méretére nézve tudtommal az egyetlen ilyen pályácska a városban.
Ott van tehát a kapukon a „SPORTOLÁSRA KIJELÖLT IDŐ”, amiből – lévén diákok látogatják az iskolát, s azok apró csínytevéseket is elkövetnek – egyes betűk lekaparásával olykor „_POR_OLÁSRA KIJELÖLT IDŐ” lesz. Tudom ajánlani a hétvégéket és iskolaszüneti napokat, vagy oktatás napján a 16 óra utáni napszakot.
Padok, homokozó és egy valóban egyedi, tisztán fából készült „pörgönc”, libegő híd, „kukac” és egyéb jatékelemek várják a leggyakrabban szülőkkel érkező aprónépet. S ha valamelyikük szeretné megmérni, mekkorát nőtt a tél folyamán, arra is van lehetőség egy állatfigurákat is ábrázoló mércén. Újdonságnak számít, hogy a napokban a nyári hőség csillapítására négy darab platánfát ültettek a játszótér területére. Hármat a futbox köré, egyet pedig a játékelemekhez. Érdekes története van a műfüves pálya végében lévő nagy fehér nyárfának is, amit 2015-ben, a „dzsungel” irtása során szándékosan hagytak ott, hátha jól jön. Az akkor még csemetefa egy évtized alatt hatalmasra nőtt, s hát bizony jól jött!
Ez év februárjában a körforgalom felőli bejáratnál rendszámtábla felismerő rendszerrel ellátott sorompó lett felszerelve.
A sorompó elsősorban a délután kint lévő napközisek biztonságát szolgálja és csak másodsorban az eddig illetéktelenül itt parkolókat zárja ki. 8.00–16.00 óra között van csak leengedve, a maradék időben és a hétvégeken egész nap nyitva van. Egyetlen negatívum talán, hogy a magáról megfeledkező ifjúság, s akiknek „nem volt gyerekszobájuk”, néha meglehetősen nagy rendetlenséget hagynak maguk után. Ez viszont nem feltétlen az iskola hibája, hanem sajnos általános jelenség. Summa summárum, nagyon adom ezt a játszóteret, tehát hajrá, Szabó Gyula!
„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” – Szent-Györgyi Albert, magyar orvos, biokémikus idézete egyben az alapiskola mottója.
TÖBB FOTÓ A SZABÓ GYULA ALAPISKOLA JÁTSZÓTERÉRŐL
