FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Kitartás, hit és elszántság – ezek jellemzik a legutóbbi interjúalanyomat, Angyal Renátát, aki anyukaként, pizzériából indulva lett sikeres fitneszedző. Egy olyan nő történetét ismerhetjük meg, aki soha nem sportolt korábban, mégis elérte, amire sokan csak vágyakoznak: versenyformába hozta magát, színpadra állt és ma már másokat is erre motivál. A sport nemcsak az alakját formálta át, hanem az életét is: rendszert, célt, önbizalmat adott számára. Renáta a beszélgetés során őszintén mesél a fejlődéséről, a kezdeti mélypontokról, a BodySport Kupa versenyről, a céljairól és az önmagára találásról. „Ez az izmos, sportos testalkat mindig is az álmom volt” – ma már nemcsak önmagát, hanem másokat is emlékeztet arra, hogy lehetetlen nem létezik. Az interjú igazán inspiráló, hiteles és megindító. Egy történet arról, hogyan válhat a sport valaki életében egyfajta életformává.
Hogyan került a sport az életedbe?
A sport nagyjából öt-hat éve lett az életem része, de őszintén szólva, gyerekkoromban egyáltalán nem sportoltam. Nyárasdon nőttem fel, ahol a kézilabda volt az egyetlen sportolási lehetőség, de engem ez sosem vonzott igazán. A családomban sem sportolt senki, így kicsit csodabogárnak is számítottam, amikor egyik napról a másikra eldöntöttem: én sportolni fogok! Nem értették, miért akarom ezt, furán is néztek rám, de nem foglalkoztam vele. Volt egy mélypont az életemben, amikor válaszút elé kerültem. Döntenem kellett, hogy vagy elindulok lefelé, vagy megpróbálok felfelé kapaszkodni. Én az utóbbit választottam! Egy 103 kilós anyuka testtel ránéztem egy versenyző fotójára és azonnal tudtam, hogy addig nem nyugszom, amíg ezt a formát el nem érem. Ez lett az életcélom, amiért minden egyes nap felkeltem.
Hogyan indult el a változás?
Először egyedül kezdtem fogyókúrázni, és le is adtam harminc kilót. Úgy éreztem, hogy ez így, ebben a formában nem lesz elég. Próbáltam összehangolni az étkezést és az edzést, de nem úgy működött, ahogy azt elképzeltem. Ekkor kerestem fel egy személyi edzőt, akihez elkezdtem rendszeresen járni. Már a második edzésen megkérdezte, mit szólnék egy versenyhez. Nem gondolkodtam sokat, elfogadtam a kihívást. Innentől másfél-két évem szó szerint arról szólt, hogy egy átlagos, anyuka testből versenyformát hozzunk ki.
Milyen volt a felkészülési időszak?
A legnagyobb kihívás számomra az idő volt. Kisgyermek mellett 200-250 órát dolgoztam havonta, elláttam a háztartási teendőket, és rendszeresen, heti öt alkalommal edzettem. Hetente három súlyzós edzésem volt, plusz kardio, illetve volt egy külön hasedzésem is heti ötször félórában, nyolc hónapon keresztül. Az étrendemet grammra pontosan kellett követnem. Nagyon nehéz volt, hiszen akkoriban pizzériában dolgoztam, egész nap pizzákat sütöttem, miközben tudtam, hogy pontosan mit ehetek és mit nem.
Ez minden egyes nap kihívást jelentett. Sokszor hajnali hatra mentem edzeni, hogy minden beleférjen a napomba. Minden nap komfortzónán kívül voltam – idővel, étrenddel, mindennel harcoltam. Végül legyőztem saját magam, közben megtaláltam önmagam a fitnesz világában. Hálás vagyok az edzőmnek, aki mindig mellettem állt, ő hitt bennem akkor is, amikor én már majdnem feladtam.
Mi jelentette a legnagyobb mélypontot?
A fáradtság, hiszen voltak olyan időszakok, amikor nagyon nehéz volt mindenhez tartani magam, ez pedig mentálisan teljesen lestrapált. Amilyen gyorsan jöttek ezek a mélypontok, olyan gyorsan át is billentem rajtuk. Mindig kellett valaki, aki ilyenkor újra felráz. Ezért is tartom fontosnak, hogy ne csak fizikailag legyünk erősek, hanem ott legyünk fejben is. Nem hiába mondják, hogy minden fejben dől el.
Milyen volt maga a verseny?
A verseny előtti utolsó hét borzasztó nehéz volt, óráról órára számláltam az időt. Kimerült voltam, de közben izgatott is. A verseny napján két kategóriában indultam a BodySport Kupán:
sportmodell kategóriában, ahol harmadik lettem, és fitneszmodell anyuka 35 év alatt kategóriában, ahol szintén harmadik helyezést értem el. Ez felfoghatatlan érzés volt!
A színpad előtti pillanatokban az ember agya már alig működik, csak a pózokra koncentrálsz, és arra, hogy ne ájulj el. Ez tényleg egy másik világ, amit szinte lehetetlen szavakkal átadni. A verseny után körülbelül két hétig a föld fölött jártam. Leírhatatlan volt, hogy véghez vittem a célomat, képes voltam kihozni magamból a maximumot. Az érzés, hogy önmagadnak bizonyítottál és a kitűzött célokat teljesítetted, kivételes és különleges.
Mennyire volt nehéz betartani az étrendet?
Volt, amikor nagyon nehéz volt. Rengetegszer mondom a vendégeimnek, hogy a kívánás érzése két percig tart. Azt hiszed, belehalsz, ha nem eszed meg, de ez nem igaz. Kibírod, légy elszánt! Hidd el, utólag büszke leszel magadra, hogy megálltad és nemet mondtál a „bűnözésre”.
A versenyen átélt sikerek után érezted úgy, hogy az edzői pálya a te igazi utad?
Igen, a verseny után eldöntöttem, hogy szeretném másoknak is megmutatni, mi mindenre lehetnek képesek. Sokan megállítottak, kérdeztek, mit hogyan csináltam. Sok nőnek motivációt tudtam adni – főleg anyukáknak. E gondolatból kiindulva jött a sugallat, hogy megpróbáljak másoknak segíteni, ezért lettem edző. Szereztem egy edzői végzettséget, de a munkám során elsősorban a saját utamon szerzett tapasztalatokat hasznosítom. Nem adok versenydiétát – nem is mindenki akar szálkás versenyformát. Én az életmódváltás híve vagyok. Hiszem, hogy a 80%-os étrend hosszú távon többet ér, mint egy 100%-os diéta három hónapig, amit aztán nyolc hónap káosz követ. Én sem diétázom – ez lett az életem.
Mit jelent számodra ez a világ?
Ez az izmos, sportos testalkat mindig is az álmom volt. Most végre azt mondhatom, hogy megvalósítottam. Ám mindig van hová fejlődnie az embernek, mindig lehet kicsit jobban, kicsit izmosabban, kicsit finomabban. A legjobb az egészben az, hogy miközben másokat támogatok, magamat is fejlesztem.
Hol dolgozol most? Hogyan néznek ki hétköznapjaid?
A ProdiGym edzőteremben dolgozom fitneszedzőként (szeptember óta), ami a főállásommá vált. Nem számítottam arra, hogy ez ennyire jól beindul – de sokan jönnek, és nagyon büszke vagyok rájuk.
Edzőként kemény vagyok, de mindig igazságos. A lányok szeretik a kihívást, én pedig kihozom belőlük a maximumot. Néha sírnak, de nem a fájdalomtól, hanem azért, mert ez az út nagyon nehéz, épp ezért próbálok támaszt nyújtani lelkiekben is. Tudom, hogy sokszor nem a test, hanem a lélek fárad el. (…)
Hétfőtől péntekig dolgozom, gyakran hajnali 4:20-kor kelek, 5:30-kor már a teremben vagyok. Naponta 10-15 hölgy jár hozzám. Saját edzéseimet is beütemezem: heti öt súlyzós edzés, külön kardio, bicikli, futás. Minden nap előkészítem az étkezéseimet, viszem magammal a dobozokat.
Mi a sport legnagyobb tanítása?
Talán az, hogy ez az egész nem a tükörről szól, hanem arról, hogy mindig saját magad légy az ellenfeled. A sport megtanított arra, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, minden csak akarat kérdése. Hiszem, hogy nincs lehetetlen! Nem kell tökéletesnek születni ahhoz, hogy erősek legyünk. Hidd el, bármire képes vagyok, csak hinned kell önmagadban.
Tervezel még versenyezni?
A verseny gondolata mindig ott van a fejemben. Konkrét cél még nincs kitűzve, de szeretnék versenyközeli formába kerülni. Ha ez megvan, akkor már csak egy lépés lesz visszatérni a színpadra.
Bennem van a teljesítési vágy, és érzem, hogy még van mit kihozni magamból.
Mit üzennél azoknak, akik még csak gondolkodnak a mozgáson?
Mozogni nemcsak a testünk miatt fontos, hanem a lelkünkért is. A sport segít önmagunkhoz visszatalálni: feltölt, kikapcsol és megerősít. Akár egy séta, vagy egy kis futás elég ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. A legfontosabb, hogy ne maradjunk a négy fal között. Lépj ki a levegőre, rugaszkodj el a komfortzónádtól, kezdj el mozogni és találd meg önmagad benne. Sokkal többre vagyunk képesek annál, mint amit gondolunk.
