FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Róbert, holnap lesz foci? – kérdezte a péntek esti szolgálattevő a forgalmi iroda számítógépének monitorját kémlelve. A telegram szerint két szombati járatot megerősítve ad ki a Leo Express. Lesz bizony – válaszoltam –, a Slovannal játszunk Pozsonyban! Aki eddig nem tudta, hát most megtudta, a mifajtánknak valószínűleg réges rég fel volt írva a noteszébe. Szombat délután, a menetrend szerinti 15:20-as járat szerelvényéhez ezek szerint egy további egységet csatolnak majd. A forgalmista tehát válaszra lelt, arra viszont, hogy mi történt aznap a DAC honlapjával, senki sem tudta a megfejtést!
Szombat délután szabad jelzést kapott az egykori magyar koronázóváros irányába a „Dunai Nyíl” szerelvénye. Utasaihoz csatlakoztak a busszal és gépkocsikkal érkezők, így összesen 139 DAC-drukker talált el a Téglamezőre: Itthon vagyunk! – hirdette a vendégszektor mérkőzés előtti koreográfiája fehér alapon fekete betűkkel. A felirat felett piros pólóba bújt DAC-szurkolók, alul zöldek. Igen, mi itt vagyunk itthon és erről a napokban emlékeztünk meg újfent, ugyanis annak idején, 1947. április 12-én kezdődött a szlovákiai magyarok kitelepítése.
Semmi sem bőszíti fel jobban a pozsonyi közeget, mint a magyar nemzeti színek – ezek a mi színeink, önazonosságunk jelképe. És semmi sem halkítja el jobban hangjukat, mint amikor a dunaszerdahelyi csapat vezetésre áll.
A legédesebb érzés s egyben a legnagyobb elégtétel is, hiszen egy esetleges DAC-győzelem ellen semmit sem tudnak csinálni. Szitkozódhatnak, minket, magyarokat szidhatnak, de ott mélyen legbelül óriási a seb ilyenkor! A mérkőzés előtt kiegyeztünk volna a 2:2-es döntetlenben, de így?! Két góllal vezettünk és kis szerencsével a győzelmet is behúzzuk. Vagy írjak inkább „Kišš” szerencsét? – mindenki érteni fogja! Persze azzal jó, ha tisztában vagyunk, hogy a Slovan, az a Slovan, na de, hogy a részrehajló játékvezető sporttárs egyszerűen nem meri kiállítani a Slovan játékosát és bátortalanul továbbot int egy-két egyértelmű tizenegyes szituációnál? A legszebb az egészben, hogy ezt a bírót Kišš Bálintnak hívják!
És nyilván jöhetnének a kemény szavak is: nincs kondink, a 75. percben elfáradtunk stb. Na de kérem, némi túlzással élve, csak Kapanadzét többször letalpalták, mint ahány pettye van a katicabogárnak!
Nagy dráma volt ez a meccs, hatalmasat küzdött a Fodrek-legénység. Aki nem így látta – már bocs, de –, az nem DAC-szurkoló! A Niké Liga rájátszásának 5. fordulójában a nagy rivális pozsonyi Slovan otthonában léptünk pályára. Braňo Fodrek ezúttal nem számíthatott a serült Kacharaba játékára, de a korábbi, sárga lapos eltiltás miatt hiányzók mind visszatérhettek. Az ukrán középső védőnk posztjára Dimun állt be, aki a századik bajnoki mérkőzését játszotta a DAC színeiben.
Jól kezdtünk, a 13. perc környékén nyílt ki először a bicska a zsebemben, amikor Andzouana ellen a tizenhatoson belül szabálytalankodtak, de a játékvezető sípja néma maradt.
Nem sokkal ezután jó pár percig állt a játék, a hazai drukkerek „begyújtottak mindent”, ami a kezük ügyébe került. A pirotechnikai eszközökön kívül egy DAC-zászlót is! Ezt a zászlót még tavaly decemberben, tisztességtelen módon kaparintották meg Pozsonyban, amikor a hazai biztonsági szolgálat emberei egyszerűen beengedték a Slovan-szurkolóit a vendégszektor mögé a félidőben. Magyarellenes koreográfiájuk, amelyen Magyarországot gúnyos módon Mongóliaként ábrázolták, erősen gyomorforgató volt, amivel nem mellesleg a Fradi-drukkereknek is üzentek. A Slovan kemény magjának kiírása:
„Slovensko, krajina Slovákov a fanúšikov Slovana” – vagyis „Szlovákia, a szlovákok és a Slovan-drukkerek országa”. Oké, lássuk mit ír a szlovák Wikipédia: „a Slovant 1919. május 3-án alapította 1. ČSŠK Bratislava néven cseh tisztviselők egy csoportja”.
Miután eloszlott a füst, Bajo révén csaknem vezetést szereztünk, de Ramadan lövésénél is volt mit csinálnia a hazaiak kapusának. A kényszerű szünet miatt hét percet pakolt rá az első 45 percre a játékvezető. Hogy a másodikat miért toldotta meg nyolc perccel, azt csak ő tudja! Gól nélküli állásnál vonultak az öltözőbe a csapatok, ami rangadóhoz méltóan nem volt mentes egy kis adok-kapoktól sem.
Nem sejthettük, mit hoz a második félidő, pedig az igazi harc csak ezután kezdődött!
Koncentráltan és főleg bátran léptünk fel, ami az 55. percben meg is hozta a gyümölcsét: Herc beadása átszállt a Slovan kapusa felett, a hosszú sarokra pedig ketten is érkeztek, Djukanović, valamint Blaško, aki a kapu torkából befejelte a labdát – 0:1. Első bajnoki gólját méltóképpen ünnepelte a DAC fiatal játékosa, jókor, jó helyen. Szárnyalt a DAC is, mindössze öt perc telt el, amikor Kapanadzét elakasztották a büntetőterületen belül. Egyértelmű tizenegyes, amit azért „meg kellett nézni” a VAR-nak is. Nem lehetett viszont nem megadni!
Djukanović állította a fehér pontra a labdát, Takáč kapus jófelé mozdult, de a montenegrói támadó erősen helyezett löketét esélye se volt kivédeni – 0:2.
Fél óra volt hátra a rendes játékidőből, a Slovan híveibe belefagyott a szó, a Téglamező elhalkult. Hajrá, DAC! – zengett viszont a vendégszektor. A hazai csapat tapasztalt trénere friss embereit küldte csatába, amire a mieinktől is jött a válasz: Djukanović és Blaško helyére Barišić és Tuboly érkeztek, később pedig Ramadant és Trusát Yapi és Mendez váltotta. A teljes sebességre kapcsolt égszínkékek a 77. percben szépíteni tudtak – 1:2 –, amire Mendez kis híján azonnal válaszolt. Ha az bemegy, garantáltan három ponttal jövünk haza.
De a Slovan a 84. percben kiegyenlített – 2:2.
A bíró ismét nem adott meg egy büntetőt a javunkra, és nem osztotta ki a negyedik-ötödik sárga kártyáját sem egyugyanazon Slovan-játékosnak. Nevetséges és felháborító! A 98. percben jártunk, amikor Kišš játékvezető lefújta a találkozót. Nézzük a tényeket:
SLOVAN–DAC 1904 2:2 (0:0)
Gólszerzőink: Blaško, Djukanović (büntetőből)
DAC: Popović – Kapanadze, Dimun, Brunetti, Andzouana – Herc (91. Modesto), Bajo, Blaško (63. Tuboly) – Trusa (72. Mendez), Djukanović (63. Barišić), Ramadan (72. Yapi).
A meccs előtt simán aláírtuk volna ezt az eredményt, de így, hogy két góllal is vezettünk a Slovan otthonában, joggal lehet keserű a szánk íze. Ugyanakkor büszkék is lehetünk, hiszen ismét van csapatunk, és ez a csapat az egyetlen a Niké Ligában, akik tavasszal továbbra is veretlen. Jövő vasárnap, húsvétvasárnap a Kassa együttesét fogadjuk a MOL Arénában. Hajrá, DAC!