Tegnap este az idősebbik, kilencéves fiammal azon morfondíroztunk, mi is legyen az idei locsolóverse. Évről évre apja lelkes segítője e nemes hagyomány ápolásában és szeretett volna maga által írt versikével büszkélkedni. A sajátját kitalálni eddig még nem sikerült, ezért összeszedtem néhányat, ami akár neki is és persze Nektek is tökéletesen megfelelne.
„Örömmel és büszkén keltem fel ma reggel,
Hogy meglocsoljalak téged sok-sok szeretettel.
Sok házat bejártam, sok virágot láttam,
De ilyet, mint te vagy, sehol sem találtam.
Szabad-e locsolni?”
„Tőled most csak annyit kérek:
Hadd locsoljalak meg téged!
Ha puszit adsz, azt se bánom,
de a piros tojást várom.”
/Juhász Magda/
„Zöld erdőben jártam,
Lejártam a lábam,
Már mindenem dagad,
Locsold meg most magad!”
„Ifjú cybergyerek vagyok,
interneten locsolkodok.
Megadom a számlaszámom,
utald a pénzt, kis virágom!”
„Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegtél, rózsavíz, erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?”
„Világűrben jártam,
Űrrakétát láttam.
Föl akart robbanni.
Szabad-e locsolni?”
„Húsvét másodnapján, tudom, ti is, lányok,
Számomra egy pár piros tojást szántok;
Mert ha úgy lészen, rózsavizem készen,
S megöntözlek szépen.”
„Gyertek elő szép leányok,
ibolya virágok!
Virágeső hulladozzon rátok.
Szemetek mosolyogjon,
orcátok viruljon,
piros tojás, hímes tojás
a zsebembe hulljon!”
„Én tök, te tök.
Öntök.”
„Locsolkodni jöttem, piros tojást gyűjtök,
szép leányok, szép virágok, jobb, ha ide gyűltök!
Szagos vizet hoztam, nem menekül senki,
mindent, amit nekem szántak, kérem ide tenni!”
/K. László Szilvia/
(Forrás: citatum.hu)