POÓR TIBOR: Őszintén megvallva, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen erős vastaps, mint az első felidő végén. Megérdemelten, de a szünet jobbat tett a Kassának, mint nekünk. A nagyon jól kivitelezett első félidő fordítottját láttuk a részünkről a másodikban. Az első játékrészben bátor, gyors játék, gyors és pontos passzokkal, jó mutatkozással az üres területeken, jó kontrákkal, jól felépített támadásokkal a tizenhatosunktól – na, mindezt a második félidőre elfújta a szél. Akarva-akaratlanul az embernek eszébe jutott az a meccs, amikor Filipe kapusunk a Slovan ellen három lövésből három gólt kapott, de a történet nem ismétlődött. Szigi és Duducz Tibi már a Leltárban jelezték, hogy figyelemmel kísérve az edzéseit és a somorjai meccseit, azóta keményen dolgoztak rajta és Filipe is magán. Bár szintén nyomás alá kerültünk, és a játékunk nagyon passzívra változott, a kapusunk pár apróság mellett, két gól mellett jó meccset hozott le – két nagyon fontos bravúrral. Nekem inkább a passzív játékunkkal és azzal volt gondom, ahogy leeresztettünk a második félidőben. Meghagyom, hogy van egy jó ellenfél (Kassa), és egy jó edzőjük (Skuhravý), de így otthon nem ijedhetünk meg. Ezzel a három ponttal viszont előnybe találtuk magunkat a Kassával vívott harcban a negyedik helyért, de én nagyon sajnálom, hogy nem egy jól kivitelezett második félidőt láttunk, amellyel egy igazi kilencven perces közönségcsalogatót láttunk volna a Slovan elleni meccsre. Mert így indult. Szükség van már egy ilyen hazai meccsre. Gratula a fontos három pontért, és gratula a jó szurkolásért! Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: A tavaszi szezon pozitív meglepetése a DAC és a Kassa. Mindezt megerősíti a gyűjtött pontok száma és a pályán mutatott játék. Az első félidő elképesztően nagy intenzitással kezdődött. Djukanovic bombájával pedig egy élvezetes félidő kezdődött. A bekapott gól után kisebb mezőnyfölényt alakított ki a Kassa, rengeteget kommunikáltak a játékosok az edzői stábbal. Viszont kaput eltaláló lövésig nem jutottak a vendégek. A DAC többször kihasználta a magas kassai hátvédsort. Rengeteg mélységi futása volt Matej Trusának, míg Djukanović és Blaško a középpályán alakított ki folyamatos emberelőnyt és húzódott mélyebbre. Az első félidőben 58 százalékos volt a hosszú labdák sikeressége a DAC-nak. A második félidőben itt volt egy nagy visszaesés, de a meccs végéhez közeledve, amikor volt gondolat egy előre ívelt labdában, akkor már 44 százalék volt. Csakugyan fontos volt, hogy Michal Faškonak rendkívül kevés érintése volt az utóbbi meccsekkel összehasonlítva. Az első félidőt kifejezetten kontroll alatt tartotta a DAC, sokkal pontosabban passzoltak, mint a vendégek, sajnos ez megfordult a második félidőre és kaput eltaláló lövés nélkül zártunk. A második félidőben egyértelműen egy fokozattal alacsonyabbra kapcsolt a hazai csapat, amely az első játékrészben rendkívül agresszív volt és sok kockázatot vállalt. A Kassa pedig jól cserélt a második félidőre és Zyen Jones párharcerőssége labdával kifejezetten megnehezítette a dolgunkat. A meccs vége viszont alakulhatott volna másképpen is, kifejezetten nagy káosz volt, ami nem nekünk állt jobban. A DAC játékához pedig annyit, hogy kifejezetten érdekes figyelni, hogy mennyivel folyékonyabb a támadójáték, hogy technikásabb játékosok vannak elöl, és klasszikus kilences nélkül játszunk. Filipe nevét még meg szeretném említeni a végére, mert kulcsfontosságú volt a tizenegyes, amit megfogott. Szkeptikus voltam a meccs kezdete előtt, de megérdemli a dicséretet. Jövő héten pedig érkezik a Slovan, remélem akkor is hasonlóan jó meccset láthatunk, mint az első félidőben és persze DAC-győzelmet. Hajrá, DAC!
