A cikk megjelent a Klikk Out 2025/04. számában.
E sorok írásakor egy hónap telt el azóta, hogy a Vámosszabadi melletti Kisbajcson, tehát vastagon a határunkon megjelent a száj- és körömfájás. Bő két hete pedig már a Csallóközben, majd az Erdőháton. Ez nem a világról szól, mint a Covid19, hanem csak rólunk. De miért van az, hogy ilyenkor az ember nem a józan eszét veszi elő? Kizártunk már minden épeszű magyarázatot, mielőtt abban kezdenénk hinni, hogy a száj- és körömfájás fertőzések azért jelentek meg épp itt, mert Szlovákiának és Magyarországnak olyan az álláspontja az ukrajnai háború kapcsán, amilyen? Meg hogy műhúslobbi, népességcsökkentés és így tovább. Akkor januárban, Németországban mit keresett a száj- és körömfájás? Nem lehet, hogy nálunk nincs rendben valami?
Akik hosszú ideje foglalkoznak állatokkal, tisztában vannak azzal, milyen fertőzéseknek vannak kitéve, milyen veszélyeket rejt magában, ha a közelben valahol megjelenik ilyesmi. Én például nem vagyok tisztában ezzel, de jó hallgatni Baranyovics Zoltánt a nyárasdi Blankzol Ranchról, amikor elmondja, hogy már a kisbajcsi fertőzés után tulajdonképpen önkéntes karanténba vonultak, ő maga feladta egy időre a helyi szövetkezetnél folytatott munkáját is. Pedig Nyárasd semmilyen védelmi zónába nem esik még most sem. Nyilván belátták, hogy amekkora az ember-, gépjármű- és árumozgás, csak így van mód a lehető legnagyobb eséllyel kiszűrni a fertőzést.
Fölösleges abban hinni, hogy az állatorvosok vagy bármilyen háttérhatalmi alakulatok szándékosan pozitív mintákat akarnak produkálni a házaknál. Nem lett volna akkor már mostanra legalább egy pozitív minta?
Sajnos a száj- és körömfájás esetében, akárcsak a covidnál, sokkal félelmetesebb annál, hogy ezt valaki a háttérből irányítja, az, hogy ezt az égvilágon senki nem irányítja. Az, hogy a könnyelműséget és felelőtlenséget az inkompetenciából adódó frusztráció és fejetlenség követi.
A németországi járvány viszonylag kis területre terjedt januárban, de az Egyesült Királyság, tanulva a huszonegynéhány évvel ezelőtti brutális pusztításból, azonnal lezárta a piacait a vonatkozó német termékek előtt. Nálunk a kisbajcsi fertőzés idején meg csak néhány puha intézkedést vezettek be, de az esemény alig ütötte meg a laikus nyilvánosság ingerküszöbét. Amikor meg a fertőzés már nálunk volt, az illetékesek egyszeriben nem láttak más megoldást, mint mészárolni nyakra-főre. Ráadásul senki, még az általában EU-ellenes hangulatot keltő politikus sem mutogatott Brüsszelre, sőt, ki is lett mondva, hogy ezt nem az EU írja elő.
Fertőzött állománnyal nincs mit tenni, mivel viszonylag szoros közelségben élő, a fertőzéstől szenvedő állatokról van szó. De minek egészséges állatokkal ugyanezt tenni? Pláne, hogyha nem tesszük ezt a szintén fogékony, nagy területeken migráló vadakkal (miért is tennénk?). És pláne, ha nem rendeltünk el nagyobb hatókörben szigorú karantént, és nem érjük el, hogy ne egészséges farmok mellett haladjanak el a tetemszállítók, pláne nem nyitott tetővel, vagy hogy minimálisan az egykori covid-osztályok személyzetéhez hasonló védekezési protokollok szerint járjon el pózoló miniszterektől kezdve az utolsó állatorvosig és beszállítóig bezárólag mindenki. Nincs az a belefektetett pénz és energia, amit ez ne érne meg.