FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
György hete városunkban hagyományosan a búcsúi időszakot jelenti, a Szent György-napokat, amely Dunaszerdahely város védőszentjéről kapta a nevét. „Milyen búcsú az, ahol nem csattan el egy-két pofon?” – szól a mondás. Márpedig intelligens ember nem áll le pofozkodni, mégha olyan verbális támadás is éri, ami sokkal jobban fáj, mint a valódi tettlegesség. A szerdahelyi búcsú egyik fénypontjaként került sor a DAC–Slovan bajnoki derbire, ami mindig több egy egyszerű focimeccsnél! Emlékszünk, mi történt nemrég Pozsonyban?!
Ismét mindössze pénzbüntetés fejében, aminek abszolút semmi elrettentő ereje, így garancia sincs rá, hogy nem ismétlődik meg újra és újra. Velünk, ellenünk. Megjegyzem, a fegyelmi bizottság kiszabott négyezer euró büntetést a pozsonyi „Itthon vagyunk” – szerintük „provokatív” transzparensünkért is. Itthon vagyunk, itt születtünk őseink földjén! Unalmas lett szálkának lenni mások szemében!
DAC–Slovan, Dunaszerdahelyen: „Tudatlanságotokat az igazságtól való félelem szüli!” – állt üzenetként a B-közép találó kiírásán. Történelmi tényként pedig azt is megtudhattuk – aki esetleg nem tisztában vele eddig –, hogy hány évig volt Pozsony a Magyar Királyság fővárosa.
Az elmúlt hetek eseményei világossá tették, hogy eljött az idő, amikor meg kell húzni bizonyos határokat. Klubunk képviselői ezért a nyilvánosság elé álltak, hogy egyértelművé tegyék: nem provokáció egymás közt magyarul beszélni, magyarul buzdítani szeretett csapatunk, énekelni nemzeti imádságunk, vagy büszkén viselni nemzetünk – egyébként tiltott – szimbólumait! Mindez nem mások ellen irányul, hanem saját magunk kifejezésére, azon a nyelven, amelyen édesanyánk szólt hozzánk először.
Édes anyanyelvünkön!
Egy szakállas sztori jutott eszembe, még abból az időszakból, amikor a vasúthoz kerültem. A pszichológia kivizsgálás során mindent rendben találtak, kiváló eredményekkel „mentem át”. A doktornő viszont nehezményezte, hogy lassan beszélek szlovákul. A válaszom természetesen nem maradt el:
– Kedves doktornő, magyar gyerek vagyok, magyar az anyanyelvem. Magyarul gondolkodok, érzek és álmodok. Hiába beszélek folyékonyan szlovákul, mindent, amit mondani szeretnék, először le kell fordítani magamban. A lassú beszéd a „program” hibája, nem az enyém!
Szent György, a sárkányölő lovag legendája azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi – tökéletes időzítés, hiszen:
A gyűlöletkeltés nem a foci része. Az „Identitás nem provokáció” – kampány keretében klubunk tulajdonosa, képviselői és maguk a játékosok is megszólaltak. Még szerda este a városi búcsú alkalmából ünnepi szentmise helyszíne volt a MOL Aréna Szent György-kápolnája. Ennek során közbenjáró ima hangzott el, a katolikus egyház képviselői pedig megáldották a stadiont, s annak játékterét:
„…Szent György, égi bajnokunk, kérünk, légy a DAC sportklub védelmezője és pártfogója.
Segítsd őket, hogy küzdelmeik által Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálják.
Ámen”
Imánk meghallgatásra talált. Ha Isten velünk, ki ellenünk!? Ahogy azt búcsúkor illik, 7420 néző előtt sikerült klubunkhoz méltó teljesítményt és eredményt elérni, győzelmünkkel pedig elodázni a Slovan bajnoki címét! Miközben a Vásártéren javában zajlott a búcsúi kultúrműsor, a MOL Arénában a tavaszi idény két legsikeresebb csapata nézett egymással farkasszemet. A DAC kezdőtizenegyének kapujában ismét Filipe állt, a hátvédsorban Modesto, elöl pedig Redzic kapott helyet. Pozsonyból ezúttal nem követhették vendégdrukkerek az égszínkék egyesületet. Hivatalosan nem, de közénk vegyülve, „fű alatt besurranva” bizonyosan ott voltak néhányan – ahogy azt a különböző fórumokon előre jelezték.
A mérkőzés előtt egyperces néma csenddel adóztunk Ferenc pápa nemrég elhunyt katolikus egyházfő emlékének.
Mire a játékvezető jelt adott, a lelátók rég nem látott számban megteltek. Alig telt el másfél perc és a nagyérdemű máris ünnepelhetett: Djukanović passzát Ramadan lőtte védhetetlenül a hosszú sarokba – 1:0. Micsoda kezdés és micsoda első félidő! Micsoda álom! A gyors gól „feltekerte a hangerőt”, az egész stadion szurkolni kezdett. S mivel kompakt játékunkkal, megannyi helyzetet kidolgozva uraltuk a teret, a tapsvihar szünetig már nem is enyhült. A 43. percben következett a mérkőzés talán egyik kulcsmomentuma: a Slovan védője, Kashia utolsó emberként buktatta a kiugró Trusát, s a VAR közbenjárásával a játékvezető piros lapot mutatott fel neki!
Egy teljes félidőre emberelőnybe került a DAC. Mindannyian abban bíztunk, hogy nem ismétlődik meg a kassaiak elleni második játékrész. Fohászunk, akárcsak a reklámban a hajlakk, végig kitartott.
Mindeközben drámai küzdelem zajlott, hiszen a rengeteg elpuskázott helyzetünket a 76. percben a vendégek góllal bosszulták meg – 1:1. És még mindig nem adtuk fel! „A legnagyobb harc a legjobb harcosokra vár!” – csakhogy egy FankaDeli nótából is idézzek. A 86. percben egy szép támadás végén Redzic higgadtan a bal alsó sarokba lőtt, megszerezve ezzel a DAC győztes találatát – 2:1. A gólöröm eksztázisának az egész Csallóköz fültanúja lehetett! Szívünk csordultig telt érzelmekkel, hazatért a foci Dunaszerdahelyre!
DAC 1904–SLOVAN 2:1 (1:0)
Gólszerzőink: Ramadan, Redzic
DAC: Filipe – Kapanadze, Kacharaba, Modesto, Andzouana – Herc (90. Dimun), Bajo, Djukanović (66. Tuboly) – Redzic (90. Sylla), Trusa (90. Valko), Ramadan (93. Mendez).
Óriási küzdelemben fantasztikus közönség előtt, az aktuális idényben először győztük le a Slovant. A B-közép hangosan éltette Braňo Fodrek vezetőedzőt, aki nem csupán erre a találkozóra, hanem az egész tavaszi idényre méltán büszke lehet. A találkozót követően még hosszú percekig tartott a népünnepély, zúgott a vastaps és messzire szálltak a győzelmi rigmusok. Szép volt, fiúk! Legyőztük a Slovant, nem hagytuk, hogy nálunk ünnepeljék a bajnoki címüket! – ennél nagyobb elégtétel aligha érheti a DAC-drukkert. Jövő hét szombaton a Zólyombrézó otthonában folytatjuk a bajnoki küzdelmeinket. Május elsején kupadöntő Dunaszerdahelyen. Nem mi játsszuk, de az eredmény mérvadó számunkra is. Hajrá, DAC!