Szeptember van, az iskolakezdéssel beindult a megszokott körforgás. Sok szülő már várta is talán, hiszen a munka mellett nem egyszerű a gyermek felügyeletét biztosítani. Reggel kirakják a lurkókat az iskola előtt, és míg a szülők dolgoznak, az iskola, napközi neveli őket.
Nem szeretnék most az iskolaügyről, a tantervről vagy régiónk szlováknyelv-oktatásának baklövéseiről írni.
Az írás megjelent a Klikkout 2017/9. számában.
A fejlettebb társadalmakban már régen rájöttek a testnevelés fontosságára, és tudományos kutatások igazolták annak jótékony hatását a tanulók iskolai teljesítményére, valamint egészségére.
A testnevelésórákon átélt pozitív élmények a személyiségformáló hatáson túl az aktív életmód melletti elköteleződést is megerősítik. A tanulók szabadidő-eltöltési szokásait vizsgáló felmérések azt mutatják, hogy az iskolai testnevelés és sport az iskoláskorúak jelentős részénél az egyetlen lehetőség a rendszeres, megfelelő intenzitású fizikai aktivitásra.
Kedves olvasók, tessék szemügyre venni városunk sportpályáit, az úgynevezett „grundokat”, ahol generációk nőttek fel.
De nézzük csak keletről nyugatra.
A Jilemnický Utcai Alapiskola, ahol kb. 40 évvel ezelőtt heti rendszerességgel összejöttek csallóközi újságírók, és biz’ szidták az egypártrendszert rendesen.
A Vámbéry Ármin Gimnázium, ami nekünk csak Május 1. tér. Városunk színe java megfordult ott, és városrészek vívtak ádáz csatákat egymás közt kispályás fociban.
A Komenský Utcai Alapiskola, ahol Szunyog tanár úr oktatta a kézilabda ábécéjét, és ahol paraszt- és cigánygyerekek keveredtek minden előítélet nélkül.
Vehetnénk még a Észak 2 lakótelepi Smetanov háj, a sikabony úti Szabó Gyula, és a Nyugati lakótelepen lévő Vámbéry Ármin Alapiskolákat, ahol Medgyes Reni úgy öregbítette egykor városunk hírnevét, és edzi most atlétanövendékeit, hogy nincs egy műanyag borítású futópályánk.
Armageddoni állapotok uralkodnak éppen ott, ahol gyermekeinket a sport és a testnevelés szeretetére kellene, hogy nevelje a környezet, és mindez városvezetésünk felügyelete alatt.
Természetesen még sokszor lehet hallani, hogy „bezzeg a mi időnkben”, de az már a múlt, és gyermekeink már egy teljesen más gondolkodásmódban nevelkednek.
Igenis legyünk e téren is igényesebbek saját magunkkal szemben.
Lehetne vizsgálni a sport és testnevelés hatását a tanulók életmódja és egészsége közötti összefüggéseiben, az egészségre és az iskolai teljesítményre gyakorolt ráhatását.
Biztos vagyok benne, érdekes eredmények születnének – a sportolni vágyók javára.
