A következő három album mindegyike bizonyos szempontból jelentős, az első egy alternatívtól a mainstreambe tartó zenekarnűl fordulópont, a második az elmúlt évek egyik menő csajbandája értelmének métere, míg az utolsó az, amiről a címben is szót ejtettem. Hallgatni arany.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/9. számában.
Arcade Fire – Everything Now
Akármivel is indítanám a kanadai-amerikai hatos új albumának bemutatását, elcsépelt volna. Ugyanis, ahogy az eddigiekkel is, szintet ugrottak vele, de most úgy, hogy eddigi indie kiadójuktól egy monstrumhoz, a Sony alá tartozó Columbiához szerződtek.
Rengeteg producer színesíti a gyűjteményt, de az eklektika tulajdonképpen eddig is jelen volt az albumjaikon, gondoljunk csak a Grammy-díjas The Suburbsre.
Jelen: Everything Now, Creature Comfort, Electric Blue, Signs Of Life.
Múlt: Tunnels, Modern Man, Reflektor, My Body Is A Cage, No Cars Go, Rebellion (Lies), Wake Up, The Suburbs, Afterlife.
Most azonban a Daft Punk, a Pulp és Portishead tagjai az egyes dalok mögött tényleg eléggé különböző műfajokat képviselnek, és ehhez még hozzájön a talán minden eddiginél könnyebben fogyasztható hangzás.
Ami maga után vonja a vegyes kritikákat is, tudniillik a professzionalitás néhol megöli a játékosságot és az izgalmat. Hogy valami olyat hallunk, amit korábban még nem.
HAIM – Something To Tell You
Eléggé kevés belevaló csajbanda akad a poprock szcénában, négy éve azonban a napsütötte Kaliforniából származó Haim lányok (három testvér) egy okosan építgetett hype-pal markoltak bele elég izmosan ebbe az iparágba.
Jelen: Want You Back, Little Of Your Love, Right Now, Something To Tell You. Walking Away.
Múlt: Don’t Save Me, Falling, Forever, The Wire, If I Could Change Your Mind, Days Are Gone.
A Days Are Gone ereje, frissessége valószínűleg abban rejlett, hogy addig polírozták a 80-as évek szintipopját, soft rockját is megidéző dalokat, míg már nem akadt egyetlen olyan momentum köztük, amely arra késztetett volna, hogy továbbtekerjünk.
Visszaköszön ez a hozzáállás a két év turnézás után két évig készített mostani lemezen is, ám most némileg gyengébb az alapanyag. Folyékony és slágeres ez a gyűjtemény is, de hol a The Wire vagy a Don’t Save Me „tökössége”, vagy a Falling, illetve a Forever azonnal ható futamai?!
Tyler The Creator – Flower Boy
Tyler The Creator ma a hiphopban tulajdonképpen minden, és mindennek az ellenkezője.
Alternatív kaliforniai rapperként olyan ereje van ezen a porondon, mint Thor Mjölnirének, és egyfajta irányadó brandként jelen van a hiphop mellett a divatszakmában is. Szerzeményei közt lustán vonagló flegma szövegeléstől zsarnoki elánnal tolt ordibálásig terjed a skála, és mára sikk lett vele közreműködni.
Jelen: Where Is The Flower Blow, Who Dat Boy, Boredom, 911/Mr. Lonely, I Ain’t Got Time.
Múlt: Yonkers, Domo23, She, Fucking Young – Perfect, Jama, Slater, IFHY, Goblin.
A Flower Boy-on akad is jónéhány pöpec figura, a full mainstreamből Pharelltől és Will Smith fiától, Jaden Smith-től a hápogó Lil Wayne-en át az r&b szcéna korunk egyik leginkább előremutató egyéniségéig, Frank Oceanig, illetve a mindig flegmán dühös A$AP Rockyig.
Aki szeretné tudni, hol és merre tart aktuálisan a rap, annak kötelező followolni Tyler valamely csatornáját.