Együtt alszotok a gyerkőccel, a gyerkőcökkel, Anyukák? Sokan bírálják a kötődő nevelés közelség elméletét. De akik hordozzák a kicsiket a babakocsi helyett, és akik együtt alszanak velük, meg vannak győződve arról, hogy ez az egyetlen megfelelő út. A gyermekek igényei a pedagógiai és pszichológiai szakirodalom alapján viszont újra és újra változnak.
![]()
Varga Mária, kétgyermekes anyuka
Dorka 3 éves, Panka 3 hónapos
Együttalvás? Együtt! Alvás!
Az együttalvás egy kiváló vitatéma, amelyről megoszlanak a vélemények. Nálunk az első pillanattól kezdve természetes volt, hogy Dorka lányunk velünk együtt alszik a hálószobában, saját kiságyában. Pár hetes nem alvás után viszont az ösztönök azt súgták, legyünk minél közelebb egymáshoz, így nyugodtabbak lesznek az éjszakák.
A szülői ágyhoz csatoltuk tehát a kiságyat, s az ébredés első, apró jeleinél szorosan magamhoz húztam, félálomban jóllakott, megnyugodott és szundikált tovább.
Aztán ezt is olvasd el:
S amikor hallottam a szuszogását, éreztem a mámorító babaillatot, tudtam, hogy jó döntés volt! Az éjjelek így sokkal könnyebbek voltak, hiszen a fogzás időszakában, vagy mikor a mozgásfejlődés és a világ iránti érdeklődés miatt nem tudott kellőképpen megnyugodni, csak a testközelség volt a megoldás.
Akartam, hogy érezze: „anya itt van, biztonságban vagyok!”
A kistestvér, Panka érkezése is ugyanebben a hitben erősített meg, miszerint a csecsemőnek elemi érdeke, hogy minél többet legyen anyaközelben éjjel és nappal egyaránt. Így Ő is egy hordozott, igény szerint szoptatott baba, aki a „babaöbölben“ szundít nagyokat, közvetlen mellettem. Dorka időnként egy rossz álomból felriadva vándorol át hozzánk szobájából, mellénk bújik, megnyugvásra lel mellettünk, ez teljesen természetes igénye ebben a korban.
Az együttalvás, a hordozás, a szoptatás szerves része volt életünknek Dorkával, s nem lesz ez másként a kistestvérével sem.
Ez a triász segít nekünk abban, hogy egy biztonságot adó érzelmi hátteret biztosítsunk számukra, amiből táplálkozva, lépésről lépésre önállósulnak majd. S a határait feszegető, akaratát kinyilvánító háromévesemet követve, a csepp 3 hónaposból is nagylány lesz majd, és eljön majd a nap, amikor magától kiköltözik a közös ágyból.
Nagyon fog hiányozni akkor… Addig pedig élvezzük egymás megnyugtató közelségét, távolság nélküli szeretetben…
![]()
Csiba Szilvia, kislánya, Zsófi, 1 éves
Mikor megszületett a lányom, Zsófit sokáig nem mertem máshogy megfogni, csak pólyában, és máshogy nem is szoptattam, csak ülve, ami hajnalban, fáradtan már nem olyan kellemes.
Úgy két hónapos lehetett, amikor anyukám tanácsát megfogadtam, és áttértem a fekve szoptatásra. Sokszor Vele együtt elaludtam, és nagyon szerettem.
Jó érzés volt magam mellett tudni Őt, biztonságban volt, és biztos nem fázott. Így esténként is praktizáltam a fekve szoptatást és az együttalvást. Sokkal jobbak lettek az éjszakák, többet aludt, és nem kellett megzavarnom az ágyból való kivétellel. Részemről is jobb, mert nem kell megvárnom, amíg elalszik.
Mióta aktívabbak a nappalai, az esti altatáshoz hozzákapcsoltam a hordozást is. Közel van hozzám, ringatom, dúdolok Neki.
Ettől megnyugszik és lecsillapodik, elálmosodik, akár elalszik benne. Mondták már, hogy elkényeztetem s nem fogom tudni leszoktatni, megszokja a jót.
Születése előtt 9 hónap alatt megszokta a jót, a biztonságot. Most, hogy megszületett, miért vegyem el Tőle?
Annyira kicsi még! Bármennyire is nyitott a világra, kell neki az anyai biztonság éjszakánként is. Ha jó Neki, nekem is jó.
![]()
Bognár Adrianna, kisfia, Tamás, 8 éves
Együttalvás vagy különalvás? Bizony ez a téma komolyan foglalkoztatott engem is, mikor a most már nagyfiam 8 éve megszületett. Mi különalvással indítottunk, bölcsőben aludt, de velünk egy szobában.
Jó érzés volt hallani a szuszogását és ha bármikor szüksége volt ránk, nem kellett a másik szobába átmennünk érte.
A Fiam 20 hónapos koráig szopizott, és bizony elég gyakran követelte magának a pocakját megtöltő tejecskét, még éjszaka is. Egy idő után mindenki, aki szoptatja a gyerekét, tudja, hogy nagyon fárasztó dolog tud lenni az ágytól ágyig járás, így hát elég gyakran „ott felejtődött” mellettünk a kismanónk.
A fő szempont természetesen az volt, hogy neki minden kényelme meglegyen.
Csak van egy hátulütője ennek az alvásnak is, mégpedig az, hogy így mi sem aludtuk ki magunkat teljesen, mert folyton az ő rezdüléseit figyeltük. Később, úgy 2 éves kora körül már saját ágyban aludt, de akkor is többször átkéredzkedett az anyukájához, mindenféle rossz álomra fogva, hogy nem tud aludni.
Így pár év távlatából csak azt tudom ajánlani az Anyukáknak, hogy igenis menjenek át a gyerekszobába, ha a gyereküknek szüksége van egy kis szeretgetésre, vagy engedjék meg, hogy ott aludjon a szülői ágyban!
Nem fogják elkényeztetni ezzel a kicsit, csak biztonságot adnak. De! Ne feledje el senki sem azt, hogy mi is emberből vagyunk, szükségünk van nekünk is a pihentető alvásra, mert ha nem alusszuk ki magunkat, napközben mi is türelmetlenebbek és nyűgösebbek lehetünk, csak úgy, mint a kialvatlan gyerekeink.
