Havonta megjelenő rovatomban mindig más és más zenei stílussal ismerkedhetünk meg. A hiphoptól a metálig, az italo discótól pedig a trance-en át eljutottunk egészen a drum & bass-ig. Mind hatalmas kultusszal rendelkező műfajok, melyeket ismerünk, de lehet keveset tudunk róla ahhoz, hogy megértsük.
És bizony néhány stílusnál nem árt, ha kicsit beletekintünk a történelmébe, megnyílunk előtte és beengedjük. Az októberi hónapra a jazz műfajt választottam.
A cikk megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
Címlapkép: Pixabay
Miközben ezt cikket írom, mellettem a lemezjátszón nagyon régi, 7 hüvelykes hanglemezeken jazz zenék szólnak, melyeket körbe-körbe hallgatok. Egyszerűen megunhatatlan. Ennek megvan a maga fílingje. Nagyon lágy trombita, mozgató dobok, dörmögő nagybőgő és csodás zongora.
De mi is az a jazz?
A jazz, (magyarul dzsessz) története a századforduló táján kezdődött Amerikában, a Louisiana állambeli New Orleans-ban. Jegyzik úgy is, mint az első művészeti stílust, mely az USA-ban született. Ez a bölcsője számtalan más zenei stílusnak. A hangszeres örömzene tökéletes elegye az afroamerikai folklór, valamint az európai szórakoztató-, induló- és népzene csoportjainak. Pont száz éve, 1917-től terjedt el szerte Amerikában, és köszöntött be hozzánk, Európába.
A Pulitzer-díjas afroamerikai zeneszerző, Wynton Marsalis így mutatta be a stílust:
A jazz olyasmi, amit a négerek találtak ki a legbensőbb gondolataik kifejezésére – nemcsak rólunk és a mi szemszögünkből, hanem arról, hogy miről is szól valójában a számunkra új, demokratikus élet. A fajtánk méltóságát foglaltuk zenébe… megvan benne minden a rideg valóságtól a bonyolult bensőségig. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene, és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében.
A műfaj születésétől fogva a mai napig fejlődik, de ismerjük meg a stílus négy, talán legnevesebb formálóját, kik nagyban hozzájárultak a jazz megismertetéséhez globális szinten.
Ami a legfőbb ismérve, az a csoportos, vagy szóló improvizálás, mely az adott pillanatban a színpadon születik. Az egyik zenész a másiknak adogatja oda-vissza. kérdés-felelet formájában. A stílus hatalmas zenei tudást igényel, így természetesen nem lehet valakiből jazz-zenész egyik napról a másikra.
A jazz fénykorában mindenki jazzre bulizott, minden lemezjátszón jazzlemez pörgött. Megjelentek olyan alstílusok, mint a dixieland, melyet már vegyesen játszottak fehérek, feketék; a ragtime, a szving, a bebop, a cool, a fusion, a free jazz és az acid jazz.
Eleinte táncoltatásra, szórakoztatásra szolgált, de később, amikor a komolyzenét megközelítő elismerést szerettek volna maguknak kivívni a jazz-zenészek, eltávolodtak a tömegektől.
Talán túl komolyra vették a figurát, a tömegek számára érthetetlenné kezdett válni a stílus, ezért nem lehetett rá táncolni. Ennek következtében el is vesztette a közönségét. Mára, ha valaki jazzt hallgat, azt úgy emlegetik, mint intellektuális zenehallgató, és az emberek többsége nagyon is idegenedik a stílustól.
Hihetetlen széles skálán mozog a stílus, az ember nem is hinné, hogy a pont neki tetsző zeneszám is a jazz kategóriába sorolható. Ezekkel a mondatokkal nyitottam meg beszélgetésemet Vida Igorral, a dunaszerdahelyi jazz életben tartójával, az Are You Free? jazzfesztivál szervezőjével.
Az interjú hamarosan szintén olvasható lesz oldalunkon.
Az eddigi epizódok:
Drum and bass, hazai kézből
A heavy metal hajnala // Koppány és Csonga Erni válaszol
Íme a hiphop // Dreeko és Zirig Árpi, illetve párkányiak válaszolnak (Ankét)
Trance, a bűvös tánczene! // Császár Előd és Pico válaszol
Színtiszta house
Italo disco, az örökzöld tánczene!
