A tatami mellett

KLIKK-ARCHÍVUM

Ajtót nyitva a bősi Művészeti alapiskola bejáratában érdekes látvány tárul elém. A hosszú folyosón kígyózik a kempo edzést éppen befejező sportpalánták sora. Szlalomozva közöttük az edzőterem irányát követem – a tatamin már készülődnek a nagyok.  

A fotók aktuálisak:

Fekete Nándor


A cikk megjelent a Klikk Out 2013/4. számában.

Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.

Egypár szót váltok Gróf Lórival, a csiffel. Nyugodtan csináljátok, mintha itt se lennék –mondom én.

Kialakítanak egy kört, és kezdetét veszi a bemelegítés. Minden relatív. Ha egy focista azt mondja, bemelegítés, az nem ugyanaz, mint amikor ez a szó egy kempo-, illetve MMA-harcos száját hagyja el.

ejszakai furdozes

Kicsi a terem, már az edzés frissében rólam is dől a víz, pár mozdulat, és dobom le a kabátomat meg a pólómat. Ránézek az ablakokra és a nagytükörre. Szinte vizes mindkettő.

A bemelegítés. Körülbelül huszonöt perc, megállás nélkül. A gyakorlatokat menet-futás közben végzik el a srácok. Nincs pihenés. Látványos az is, ahogy fokozódik az egyes műveletek nehézsége.

Miközben a srácok arckifejezését figyelem, s próbálom leolvasni az arcüzeneteket, eszembe jut a Harcosok klubja film.

 

E film az első megtekintés után a harci sportokra, művészetekre addig szkeptikusan szemlélő egyének számára hasznos dekódernek számít. Főleg, amikor különbséget keresünk a sima verekedés és a harc között. Akik addig nem értették, nem érezték a keleti harcfilozófiák lényegét és fluidumát, azoknak Chuck Palahniuk író és David Fincher rendező segítségül szolgált és szolgál. Olyan esetekben is, mint a kempo vagy az MMA harc. Zseniálisan segít megérteni a hogyanokat és a miérteket.

Hallottam a lihegést, éreztem az izzadtságot, az erőfeszítést, az összpontosítást…

A tatamin kezdetét veszi a tulajdonképpen akrobatikus és gimnasztikainak is nevezhető elemek gyakorlása, melyek szerves részei egy ilyen sportágnak. Gróf Lóri mutatványának kivitelezése egy pillanatra lemerevít engem – tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire képzett. Később, amikor bemutatja a különböző fogásokat, védő, illetve támadó küzdőfogásokat, eszembe jut… Eszembe jut, illetve így már értem, miért érzi magát biztonságban egy bizonyos alelnök, amikor a biztonságért Lóriék felelnek… Bocsi Lóri, de ezt nem hagyhattam ki… 🙂

A teremben már alig lehet levegőt venni. De egy nyöszörgést se lehet hallani. Lóri felkiált – Küzdelem!

 

Az erőfeszítést és a maximális edzési erőbedobást akkor észlelem teljes mértékben, amikor kiválasztom a terem egyik sarkát, és oda állok, hogy közelebbről lássam a küzdelmet. Mit ad Isten, az egyik küzdőpáros a tatamin átcsúszott felém és a sarokba szorított. Hallottam a lihegést, éreztem az izzadtságot, az erőfeszítést, az összpontosítást… Kaphattam volna a pofámra egy rúgást… Nos?

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább