Nyertünk egy Oscart, egyre több magyar filmmel találkozhatunk a mozikban – mi is van ezzel a hazai filmgyártással? Szubjektív blikk a magyar filmekről.
Magyar filmtörténetről 116 éve beszélhetünk, hiszen A táncz (1901) című alkotást számítjuk nemzetünk első tudatosan elkészített filmjének. Történelmünk során a filmgyártásra (sajnálatos módon) nagy hatással voltak politikai tényezők, azonban a XX. század közepének környékén kifejezetten igényes felhozatalról beszélhetünk. Klasszikusok születtek, és olyan nevek maradtak fenn az utókornak, mint Keleti Márton, Makk Károly, Várkonyi Zoltán.
Szerző: Szőnye Alexandra
Nyitókép: Kincsem (2017)
Az irodalmi művekkel való szoros párhuzam különösen élt ekkor, sok alkotást vittek vászonra, néha több és néha kevesebb sikerrel; gondolhatunk a Légy jó mindhaláligra, az Isten hozta, őrnagy úr!-ra, vagy akár az Árvácskára is. Ebből a kategóriából sok darabot ,,megutáltatott velünk” a kötelező olvasmány-szindróma, azonban néhányuk valóban jó és értékes tagja a közkincsnek.
A 30-as években nagyon éltek a vígjátékok (ennek a korszaknak egyik meghatározó alakja Kabos Gyula), az operettek, mondjuk azokat mindig szerette a magyar nép, csak a minőségük hullámzott az idők alatt. A 60-as években virágzott a filmes kultúra, Jancsó Miklós Szegénylegények című drámája nagy sikert aratott 1965-ben, azonban ebből az évből egyértelműen sokunk kedvencét, Keleti Márton klasszikusát, A tizedes meg a többieket emelném ki. Ebben a korszakban színészfronton is gyarapodott az ország, olyan nevekkel, mint Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Törőscsik Mari, Sinkovits Imre, Darvas Iván.
A cikk az f21.hu oldalán folytatódik.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
