Egyszer fent, egyszer lent, egyszer kint, egyszer bent
Az aktuális alcím nem egy kiszámolós játék verse, bár kis híján sikerült saját magunkat „kidobni”, hogy aztán amilyen lent voltunk, hirtelen olyan magasra ugorjunk. A régi, nagy neveket fokozatosan újabb, fiatal tehetségek váltották fel. A generációk találkozásánál, nemcsak a szemlélet, hanem a tudás is változó. Egy dolog van, ami örök: „Akárhogy is fáj, a Déácé a sztár!”
1989/1990 – változó idők, kiesési gondok.
A szezont meggyengülve kezdtük. Korábbi sikerkovácsunk, Pecze Károly és aszisztense vette a kalapját. Helyettük az Anton Dragúň – Kuczman Ferenc páros ült le a kispadra. Játékosaink közül meghatározó nevek távoztak – Liba, Mičinec, Hodúr –, többen pedig makacs sérüléssel bajlódtak. Akik eddig a cserepadot koptatták, nem tudták maradéktalanul helyettesíteni őket. Az új szerzeményeknek pedig eltartott egy kis ideig, megszokni a kemény csallóközi levegőt. Ennek az lett az eredménye, hogy végig a kiesés réme fenyegetett. Rögtön az első fordulóban egy vereség, hazai pályán nem sok jót sejtetett:
’89. augusztus 13.: DAC – Slovan 0:1…
…hogy aztán egészen a hetedik fordulóig várjunk első győzelmünkre: DAC–Bohemians 1:0. De az ősz forróra sikeredett. Nem csak a két 5:0-ás hazai győzelem (a Brünn és a Slávia Prága ellen) miatt, hanem a bársonyos forradalom hozadékaként. A novemberi események jelentősen összekuszálták a bajnokság menetét is. A 13. helyen teleltünk, a kupában pedig a negyeddöntőben elvéreztünk.
Mire kitavaszodott, és a politikai helyzet valamelyest konszolidálódott, csak egy cél lebegett a szemek előtt: kikerülni a kieső zónából. Hogy ez mennyire sikerült, csak a végelszámolásnál tudtuk meg. A tizenöt tavaszi forduló alatt lőtt kilenc góllal, kisebb csodának számított a bennmaradás.
Kellett hozzá két, még tőlünk is gyengébb csapat, egy a semmiből felbukkanó játékos, Király Radko (7 gól az idényben), valamint az akkor éppen az ifiből kiöregedő Radványi Miki. A 28. körben:
’90. május 2.: DAC–Vágbeszterce 2:0, g.: Radványi, Takáč.
A későbbi „dunaszerdahelyi Fergusson” első mérkőzésén a felnőttek közt, rögtön betalált. Majd egy idegenbeli remi után, az utolsó fordulóban ismét eredményes volt. A hazai mérkőzések látogatottságának átlaga 4987 néző volt, vagyis először a lélektani bűvös ötezres alatt. Rájuk voltak kíváncsiak:
Vahala – Belanský, Boros, Fieber, Chaloupka, Kapko J., Kašpar, Király, Lieskovský, Lišivka, Medgyes J., Medgyes P., Pavlík, Prokop, Radványi, Simon, Súkenník, Piszár, Szaban, Škarecký, Šoltés, Takáč, Tomáš.
1989/90 – 14. DAC (30 9-6-15 30:43) 24 pont.
A bajnokság már május elején befejeződött, mivel a Csehszlovák Labdarúgó Válogatott kijutott az Olaszországban rendezett XIV. Labdarúgó Világbajnokságra. A keretben helyet kapott a DAC „négyese”, Fieber Péter is. Ezen sorok írója pedig kinőtte az alapiskola padjait, hogy a hőn áhított újságíró „szakma” helyett, valami másra adja a fejét, és csak pár évtized múltán teljesüljön be sorsa.
1990 / 1991 – hogyan vesztjünk bajnokságot?!
Ismét nagy mozgás volt a Sport utcában. Volt, aki ment. Volt, aki maradt. Az újak közül Diňa, Jančula, Meixner és Mikuš percek alatt alapemberré váltak a csapatban. Edzőnek a korábbról jól ismert Szikora György – Vladimír Hrivňák páros érkezett. Valahogy dunaszerdahelyi mumussá vált, hogy az első győzelemre sokat kellett várni, miután belefutottunk odahaza egy kínos 1:5-ös zakóba, a hatodik fordulóban:
’90. szeptember 16.: DAC–Slovan 2:0, g.: Jančula 2.
Ezzel a győzelemmel csapatunk olyannyira megtáltosodott, hogy ősszel már nem hagyta el pont nélkül a pályát, és a táblázat harmadik helyére kúszott fel. Egy szomorú hír is jutott az év második felére: elhunyt Weisz Mihály, a DAC „keresztapja”. L
Tavasszal folytatódott a nagy menetelés, amely azt eredményezte, hogy a pontvadászat vége felé mindenkit magunk mögé utasítottunk. Aztán a 29. körben, hazai környezetben jött a hidegzuhany:
’91. június 12.: DAC – Inter 1:3, g.: Pavlík (11 m) …
…melyet egy olmützi vereség követett. Elúszott nem csak a bajnoki cím, hanem a dobogó is. A negyedik hely, amolyan vigaszdíjként az Intertotó kupára volt elég. Pedig de szép lett volna egy bajnoki cím, sosem álltunk ilyen közel hozzá, sem előtte, sem utána. Hogy mi történt valójában, talán sosem derül ki. Viszont a hazai átlag nézőszám ismét ötezer fölé kúszott (5536)!
Az előző bajnoksághoz képest tíz helyet javító csapatban pályára léptek:
Vahala – Fieber , Kapko J., Kašpar, Mikuš, Prokop, Siago, Škarecký, Szaban, Tomáš, Trungel – Klempa, Lieskovský, Pavlík, Plevka, Simon, Súkenník, Timofejev – Diňa, Fábry, Jančula, Meixner, Radványi.
A nyolcvanas évek első felében összeállt, híres A-T-M csatártriót idézte a Jančula – Diňa – Meixner hármasfogat játéka, melyek közül ez első arról volt híres, hogy minden gólja után szaltózott egyet.
1990/91 – 4. DAC (30 12-11-7 39:36) 35 pont.
A nyári Intertotó kupában ezúttal csak két ellenfelünk volt, mivel a német Essen csapata visszalépett. A négy lejátszott mérkőzés mérlege három győzelem és egy vereség, mely azt eredményezte, hogy először a klub történetében megnyertük a csoportunkat, magunk mögé utasítva a román Rapid Bukarestet, valamint a bolgár Botev Plovdiv-ot. Az első hely egy kis aprót is hozott a „konyhára”, svájci frankban. A sikerben oroszlánrészt vállalt pár ifistánk is, köztük a nemzetközi kupákban minden idők legfiatalabb DAC játékosaként gólt szerző Renczés Gábor.
1991 júliusától minden játékosunk profi szerződést kapott. Ezt a labdarúgó szövetség rendelte el, mivel a következő idénytől csak ilyen státuszú labdarúgó léphetett pályára a föderális ligában.
Hogy ott mi történt, az a következő részben kiderül…
(Roberto)