Epekedve vártuk a Thor trilógia befejező részét, melyet premier előtti vetítésen láthattunk, hála az Agora Savaria Filmszínháznak. Vajon beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Nagypál Levente
A Thor filmeket sohasem soroltam a legerősebb Marvel alkotások közé. Ennek ellenére rengeteg lehetőség rejlett a mitológia-szuperhős kultusz ötvözetében, melyet az első rész sikeresen felvázolt, a második pedig némi csüggedésre adott okot. Tehát mint a messiást úgy vártuk az újabb epizódot és meg kell, hogy mondjam az egyik legjobb képregény-filmhez volt szerencsénk!
Ahogy egy korábbi írásomban említettem a Marvel-univerzum nagyon könnyed légkörrel rendelkezik, mely a humorból fakad. Ezt az irányvonalat főként a Galaxis Őrzői, illetve a 2016-ban bemutatott Deadpoolképviselte leginkább. Eddig.
Ugyanis a Thor: Ragnarok olyan könnyed szórakozást nyújt, mint eddig semelyik szuperhősfilm.
Rengeteg poén, komikus helyzet van a műben, a vetítőterem ötpercenként megtelt a rajongók hahotázásával. És ez nagyon jól áll a filmnek. Nem próbálja meg komolyan venni magát, nem igyekszik depressziós hangulatot ránk erőltetni, csupán szórakoztatni akar, hiszen ez egy film célja.
A történet szerint, Thor elindult a Végtelen kövek keresésére, miközben Bruce Banner eltűnt, Odinszáműzetésbe vonult, Lokit pedig halottnak hisszük. Hamarosan változás következik be Asgard királyi családjának soraiba, melynek következtében Hela, a halál istennője kiszabadul fogságából és elindul, hogy uralma alá hajtsa a várost.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu oldalán.