KLIKK-ARCHÍVUM
Amikor Dunaszerdahelyre kerültem középiskolába (bár csak 25 kilométerre van az otthonomtól), egy teljességgel más világban éreztem magam. Kezdjük ott, hogy a falusi lány elkerül egy nagyobb városba, ahol nem csak úgy szalad át az úton, hanem a zöldre vár. Aztán megtanulja a bátrabb városiaktól, hogy át lehet futni, ha elég ügyes és gyors.
Az cikk megjelent a Klikk Out 2015/11. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának ás üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Majd jön az első találkozás a mentalitással, a szokásokkal, a kifejezésekkel.
Emlékszem, nem mertem senkitől se megkérdezni, hogy mi a fene már az, hogy eccsó, kiből lesz a nocsi, és hogy miért kérdezik azt tőlem, hogy szohi, és vajon mit kéne rá válaszolnom.
Idővel persze minden fel nem tett kérdésemre választ kaptam, megtudtam eme kifejezések jelentését, elkezdtem kijárni a Golfba, és már a szeverkettők, východok labirintusában is úgy ahogy kiigazodom.
Bekerülni egy idegen környezetbe és ott érvényesülni életünk egyik legnagyobb megpróbáltatásai közé tartozik. Hiszen legyen bármennyire is befogadó az új, mi is viszünk sokat magunkkal az otthonból, és a két kultúra keveredésében egyensúlyt kell teremteni.
Bár egyáltalán nem új ez a jelenség, napjaink aktuális és nagyon megosztó témája a bevándorlás: Jöjjenek? Ne jöjjenek? Miért ne jöhetnének? Mit hoznak? Mit visznek? Cikkemben rámutatok hét olyan dologra, amit annak köszönhetünk, hogy egyes emberek nem maradtak otthon, hanem úgy döntöttek, szerencsét és cseresznyét próbálnak valahol máshol.
Vérszívók
Ismerős Blaskó Béla Ferenc Dezső neve? Ő az a Lugosi Béla, aki a Tanácsköztársaság után, a politikai állásfoglalása miatt kénytelen volt emigrálni. Ha nem költözik ki Bécsbe, majd egészen Amerikába, akkor ma nem úgy ismeri az egész világ, mint Drakulát.
Gyorskaja
Nyugat-Berlinben több, mint negyven éve lett kifejlesztve ez a török gyorsétel egy anatóliai bevándorló, Kadir Nurman által. Ő vette fel először az étlapra a Bahnhof Zoo mellett működő falatozójában. Ma már szinte lehetetlen elképzelni a városokban a gyorséttermek sokaságát (Döner) kebab nélkül.
Alma
Steve Jobs anyja német bevándorlók gyermeke, apja pedig gazdag szír muzulmán családból származott. Szülei kénytelenek voltak őt örökbe adni, viszont egy kikötéssel: az örökbefogadó szülőknek egy betétszámlát kellett nyitniuk Steve-nek, amiből majd fizetik az egyetemi tandíját. Mostohaszüleivel Mountain View-ba költöztek ahol az ifjú Steve elkezdhette pályafutását…
Tolerancia
Az óvodában még mindenki szeret mindenkit, senki nem irigyli a másiktól a kislapátot, és az óvónéni a vietnami, a magyar és a szlovák kisgyereket is ugyanúgy takarja be. A lakosság keveredésének egyik fő pozitívuma szerintem, hogy elfogadjuk mindenki egyediségét, és ahelyett, hogy a különbségeket keresnénk, a közös dolgokra koncentrálunk.
A nargile, avagy sisa
Teázókban, parkokban, szobákon, nappalikban, mindenhol. A vízipipa a Közel-Keleten nagy népszerűségnek örvend, hozzánk Indiából egészen Perzsián, a Közel-Keleten keresztül Egyiptomba, majd Észak- és Kelet-Afrikán át jutott el. A sokféle kultúrán át utazva, kisebb-nagyobb változások történtek a szerkezetén, de a lényeg megmaradt: az emberek körbeülik, füstölnek, beszélgetnek. Származásra, nemre, korra való tekintet nélkül.
Pop art
Andrew Warhola, ismertebb nevén Andy Warhol, szülei ruszinok voltak, akik az egykor magyarországi Mezőlaborcról (a mai szlovákiai Medzilaborce) vándoroltak ki Amerikába. Két idősebb testvére egy interjúban elmesélte, hogy Andy édesanyjával magyar-ruszin keveréknyelven beszélt. Most pedig gondoljunk bele, hogy Andy Warhol szülei itt maradnak, és ez az ember itt éli át a kormányváltásokat, a szocit és minden kedves velejárót. Akaratlanul is egy emigráló Warhol jut az eszembe, kezében egy pop-art stílusú szlovák zászlóval.
A HETEDIK „Te magad légy!”
Ez a népvándorlás egy olyan téma, amit nem a reggeli tea mellé ropogtat el az ember, azt viszont mindenkinek tudnia kell: az autónk japán, a pizzánk olasz, a demokráciánk görög, a számaink arabok, a betűink latinok, a lényeg viszont még mindig ugyanaz: Azzal, hogy bezárjuk az ajtóinkat minden új jelenség előtt, csak magunknak ártunk. Az ítélkezés, és idegenkedés helyett inkább először érdeklődjünk, ismerkedjünk, és örüljünk, hogy ennyiféle szín megfér a világ palettáján.
