Na, akkor milyen is volt az őszi szezon? Hm… Picit keverve volt a szezon a fazonnal, nevezhetném akár vegyes salátának is. A szezon első része pocsék volt, jött az új stadion és az új edző, sok minden megváltozott. Egyszeriben egypár játékos megtanult játszani. Miért? Ezt csak ők tudják. Mi volt László Csaba hozadéka? Kulcsfontosságú dolog – felgyorsult a játékunk, és ezzel változott a stílusunk és a taktikánk kivitelezése is. Ez egypár játékost kiütött és kiüt, de sok játékosból kihozott és kihozza azt, ami szükséges a mai fociban…
(Jegyek, mint az iskolában. Az ötös a legrosszabb)
Darko Tofiloski – Darko évek óta a Fortuna Liga egyik legjobb kapusa. Jó vétel volt. Papíron. A teljesítménye az egyik legborzalmasabb kapusteljesítmény a DAC történetében. Plasztikus képet ad arról, hogy Darko milyen mélyre volt képes lesüllyedni a Zsolna elleni hazai meccsen. Talán soha nem lesz módunk arra, hogy megtudjuk ennek a teljesítménynek az igazi hátterét. Nem mintha a többi meccsen Darko remekelt volna, de ezután a meccs után nem tudok elképzelni embert, aki megbízna egy ilyen kapusban. A szezon legnagyobb individuális negatívuma. (5)
Matej Slávik – Leszögezem, a srácban nagy potenciál van, csakhogy egy megfelelő kapusedző még mindig hiánycikk az A-csapatnál… Matej Slávik stílusos, mozgékony, rugalmas, tűrhető a labdajátéka is, de… A legnagyobb hiányossága a ,,timing”. Az sajnos egy 22 éves kapusra sem megfelelő. A lövésekre gyakran fáziskésessel vetődik, illetve egy fázissal hamarabb a kelleténél. Bizony, nem rajta múlott, hogy a sok lövésből nem lett gól – szerencsénk volt, hogy az ellenfeleink nem nagyon találták el a kapunkat. Matejon látni, hogy az se jó, ha az edzők túlzottan ,,verik a stílust” a kapusokba, mellőzik a lábbal védést, ami egyes pillanatokban nem jó, mert például stílusos vetődéssel szinte lehetetlen hárítani egy közeli alacsony lövést. Azért, meghagyhatnák a kapusok ,,tenyésztésénél” a ,,lábbal védést”, amit éveken át Petr Čech fantasztikus előadásában láthattunk. (3)
Ľubomír Michalík – Már Marić alatt hibát hibára halmozott, s amióta László Csaba átvette a csapatot és felgyorsította a játékunkat, szinte kilóg, hogy Michalík tipológiai szempontból nem felel meg a követelményeknek. (4,5)
Tomáš Huk – A középhátvéd poszton volt két remek teljesítménye, viszont ezt nullázta kimondottan pocsék produkciókkal. Huk esetében vagyok talán a legkíváncsibb, hogyan sikerül László Csabának megformálni egy jó potenciállal rendelkező, viszont sokszor elégtelen teljesítményt nyújtó játékost. (4)
Kwin Amban Noe Achille – Sokáig a védelem egyik legjobbja volt, de ezt nem volt nehéz elérni a többi hátvéd teljesítménye mellett. Sajnos, mindig fennáll a veszélye annak, hogy egy kitűnő teljesítmény közepette becsúszik egy szarvashiba, viszont a gyorsaságával sokszor remekül kisegítette a lassúbb kollégáit. (2,5)
Marko Živković – Markonak hihetetlenül segített a stílusváltásunk és a gyorsabb játék. A stílusváltás után dinamikus, modern szélső hátvéd teljesítményeket láttunk tőle. A balkánok közül Markot meghagynám száz százalékra. (2)
Németh Zsolt – Na, itt talán picit elfogult leszek, de sebaj, ezt bevállalom… Szinte mesés, ahogy Zsolt visszatért. Illetve, az első meccseken voltak bakik (az első újstadionos meccsen is), de ez tényleg megszokás kérdése… Zsolt a csapatunk egyik pillére lehet a későbbiekben a teljesítményével, a habitusával. Ami hiányzik, hogy ilyen bal lábat nem használunk ki. Az offenzív játékosoknak bizony gyártani kellene az ellenfél tizenhatosához közeli standard szituációkat. (2,5)
Erik Pačinda – Nagy potenciál, gyatra végeredmény. A gond valahol a ,,toronyban” van. (4,5)
Branislav Ľupták – Hmmm… Hullámzó teljesítmények, sok a sérülés, de tipológia szempontjából neki ülhetne az új stílus. Meglátjuk… (4)
Jakub Brašen – Csapatunk pillére annak ellenére, hogy nem a posztján futkos. Volt egy borzasztó teljesítménye, de Jakub jelenleg a csapat No.1 játékosa. That’s all… (1,5)
Peter Štepanovský – Peternél, a sérülés után radikális formahanyatlást észlelhettünk. Annak ellenére, hogy közönségkedvenc, a teljesítményével a popularitást nem bizonyítja. Nehéz eset. (4)
Kontár Zoltán – a szezon felfedezettje. Agresszív, szemtelen, hajtós, remek lövéssel, mindenbe belemegy, igazi bolond (minden meccsen a levegőbe lóg a piros lap). A DAC-nak szüksége van ilyen játékosra. (2)
Yves Simon Pambou – A csapat jobbik része. Ami érdekes volt, a rossz időszakban nem nehezedett rá a teher és a nyomás. Ebben az esetben az úgymond ,,KNBL” hozzáállás jót tett a csapatnak. (2,5)
Pape Macou Sarr – Tulajdonképpen, detto Pambou. Bónusznak számítanak a góljai. (2,5)
Marin Ljubičić – Technikás játékos, aki lát a pályán. Viszont a DAC mezében halmozta a rossz passzokat a kulcsfontosságú szituációkban. Marin-tudja-miért! Nem kell, hogy az ember kanalazzon a pletykahírekben ahhoz, hogy a pályán történtek alapján rájöjjön, a Michalík versus Ljubičíć konfliktus majdnem taccsra tette a csapatot, a kabint. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire számol László Csaba Marin tevékenységével. (5)
Vida Kristopher – A szezon végének úgymond a sztárja. Ami nagyon jó, de egyben picit fényesíti Kristopher valós szezonteljesítményét. Egyértelmű, hogy a csapat felgyorsulása és stílusváltoztatása Krisnek nagyon ül, viszont az ő esetében azt is fontos megjegyezni, hogy az ősz elején teljesen felkészületlen volt a szlovák liga stílusára. Kris hozta magával a magyar játékosok szokásait, ami erősebb volt, mint a tapasztalat a holland ligában. Ezt csak edzéssel és szorgalmas munkával lehetett kiküszöbölni, mert a pár hónappal ezelőtti Kristophert László Csaba is mellőzte volna. Per pillanat van egy mozgékony, dinamikus, gólerős, hiperaktív Vidánk. De ehhez nemcsak edző- és stílusváltás kellett, hanem egy kis önreflexió is. Krisnek ez sikerült. (2,5)
Csatárok – Sajnos az individuális teljesítmények helyenként nem is minősíthetők (Šabala, Polievka), ezért a végén egy nulla lesz… Persze, a csatárok teljesítményét befolyásolta a szezon java részén szervezetlenül játszó középpálya, de akkor is! Igen, felvillant Mészáros Bandi, de… (0)
