Eddig valahányszor kijött a stúdióból a gótikus, sötét megjelenésével ismertté vált essexi ötös, a The Horrors, annyiszor mutatott újabb fityiszt az iparnak.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/11. számában.
Skatulyázni csacsiság, de az, hogy a darabolós post punktól az atmoszférikus zenéken át a pszichedelikus, majd indusztriális elemekkel operáló rockig, new wave-ig el lehet jutni úgy, hogy rendre valami súlyosat tegyenek le az asztalra, elismerő csücsörítést érdemel.
Nézd meg pl. ezt a 3 alábbit, három különböző albumról:
2009 – Primary Colours:
2011 – Skying (ez ismerős lehet):
2014 – Luminous:
A V-ről az első single-ként kiadott erőteljes, menetelős Machine-t úgy ahogy van, fel is írhatunk az eddigi legjobb szerzeményeik listájára.
Ahogy a szintén single-ként is kiadott, slágeres, szintipopos Something To Remember Me By-t is.
The Horrors – V
♥♥♥♥
Jelen: Machine, Weighed Down, Something To Remember Me By, Press Enter To Exit.
Múlt: Still Life, Who Can Say, Sea Within A Sea, So Now You Know, I See You.
The Horrors – VNehéz volna olyan barátságos jelzőket használni a The Horrors zenéjére, minthogy fülbemászó, viszont érdemes ráolvadni minden rétegére, hiszen az egész olyan, mintha egy sötét és árnyas hangfalerdőben bolyonganánk.
