Utószó helyett
Ugye Ti sem gondoltátok, hogy köszönés nélkül fejezem be a mondókámat?! Vannak nálam öregebb „rókák”, akinek ugyanúgy a szívükhöz nőttek a klub színei, a sárga és a kék… A három betű: DAC! Több mint harminc éve, hogy az életem része lett nekem is a dunaszerdahelyi foci. Igazából nem is köszönök el, csak egy viszontlátásra az, amit most az orrom alatt motyogok. Ez itt kérem a tizenkilencedik rész. Tizenkilencre majd lapot húzok, ha alsó lesz, ha nem, óriási megtiszteltetés számomra, hogy heteken keresztül megoszthattam kedves olvasóimmal a gondolataimat…
2013/2014 – Tavaszra már „Világi” a klub!
Hogy milyen volt ez az idény? A leghosszabb, a legellentmondásosabb, a legbotrányosabb, a leg… Na jó, túléltük. Ahogy egy mondás tartja: ahhoz, hogy tudd, milyen a jó, először át kell élned a rosszat. Ahhoz, hogy a mennybe kerülj, a pokolban kell járnod!
A sörligában újoncok voltunk, Radványi Miki edzővel, segítői Jožko Olejník és Kantár Szilárd. A csapat kerete jelentősen megváltozott, de az első győzelemre a nyolcadik fordulóig kellett várnunk. Inkább csak „zakóztunk”, feltűnően sok volt az olyan mérkőzés, ahol négy gólt kaptunk.
Aztán robbant a bomba, pár játékosunk bundázott! Emlékszem, az egyik hazai mérkőzés után tíz perccel két, a bundában érintett spílerünk egy autónál gyanús alakokkal tárgyalt. Kérdeztem is magamban, hogy mi a túrót keresnek ezek itt ilyenkor „civilben”, hisz’ még a zuhany alatt lenne a helyük. Aztán mindenre fény derült, a delikvenseket kizárták a keretből. A szálak egy szingapúri fogadási csalásokkal foglalkozó bandához vezettek. Közben kiestünk a kupából, a sors furcsa fintora, hogy megint négy kapott góllal. A csapat kerete tovább fogyatkozott, megint az elmaradt fizetések miatt szedték a sátorfájukat négyen.
A 2008-as szurkolóverés ötödik évfordulóján mécseseket gyújtottunk, előtte Atosz barátom képkiállítását tekintettük meg. Ugyanott, a kultúrházban a DAC–Bayern meccs 25. évfordulója alkalmából gyűltünk össze. A bajnokságban az utolsó helyen teleltünk, igaz, csak rosszabb gólkülönbséggel. Ami még lesújtóbb volt, hogy a bundabotrány miatt a klubot is megbüntették:
A bajnokság végén hat pontot levonnak a DAC-tól!
A tavaszi idény előtt ismét Világi Oszkár „kopogtatott” a klub ajtaján. Bár a bajnokság még a régi vezetőséggel folytatódott, gyakorlatilag biztos volt az új tulajdonos érkezése. A lelátók is megteltek élettel. Március elején aztán a dunaszerdahelyi Városházán megköttetett az „üzlet”. A klub részvényeinek 80%-val Világi lett a többségi tulajdonos. A maradék húszon a város és Antal Barnabás osztozott, egyenlő arányban.
Megkezdődött a DAC történelmének legnagyobb menetelése, ha úgy tetszik, a tavaszi hadjárat. Harc a bennmaradásért!
A DAC elnöke Végh Tibor lett, Németh Krisztián új szerepkörben tért vissza, sportigazgatóként. Jöttek sorra a győzelmek, megtanultunk focizni, egy élmény volt látni ezt. A 25. fordulóban Szarka Ákos volt a meccs embere Szenyicén, két gólt rúgott, meg a Kóňa lábát, és hosszú időre eltiltották. Nehéz volt pótolni, de nem lehetetlen. Matúš került helyette a kezdőbe, és meghálálta a bizalmat. Házi gólkirály lett, hét góllal.
„Év mérkőzése” 1: DAC–Nyitra 1:1
Az egyik bevásárlóközpont parkolójában gyülekeztünk, majd szakadó esőben, a város utcáin menetelve érkeztünk a zsúfolásig telt Arénába. Ezen a meccsen csendült fel először, hogy:
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk…
– vagyis a Nélküled című dal, az Ismerős Arcoktól. Valaskó Feri azóta még párszor elénekelte, csodás pillanatokat szerezve a stadionban, falunapon, vagy „Józsi bácsi” ötvenesén. Ha győzünk, megmenekültünk volna, de csak egy iksz sikeredett. Így tovább folytatódtak az izgalmak.
„Év mérkőzése” 2: DAC–Nagyszombat 1:0
Az időjárásra ezúttal nem lehetett panasz, verőfényes napsütésben, 7009 szurkoló előtt szabadrúgáshoz jutottunk. Szabó Ottó rakta le precízen a bőrgolyót, nekifut, a labda csavarodik, és óriási gól!!! Ez az egy gól döntötte el a három pont sorsát, de a mi sorsunk ekkor még kétséges volt. Úgy két-három percet kellett várni a nyitrai mérkőzés végeredményére. Aki ott volt, tudja, milyen hosszú tud lenni ez az idő! Ó, igen, de jó nekünk! Abban a pillanatban sok ezer torokból zengett az ének. A szurkolók elözönlötték a pályát. Fél óra elteltével rágyújtok a kezdőkörben, mint Fidel Castro a havannai pálmafák alatt. Reggelig tartó fieszta vette kezdetét…
Csapatunk kerete:
Penksa, Pernecký, Fišan, Belic, Bojnanský – Adiaba, Klabník, Šnirc, Turňa, Majerník, Čaušić, Szabó Ottó, Huber, Gabriel da Silva, Beňo, Hudák, Reza, Božoň – Straka, Gergel, Krišto, Uljaky, Kwin, Boya, Ben Nasri, Brašeň, Valenta, Jakubek, Obžera, Fodrek, Dian, Velický, Hodúr, Antunovič, Gašparík, Hrazdílek, Steinhübel – Matúš, Nguekam, Nurković, Szarka, Nulíček, Mesanović, Hošek.
2013/2014 – 11. DAC (33 8-8-17 29:57) 26 pont.
A „tavaszi hadjárat” végét ért, és a DAC megmenekült a kieséstől. Úgy érzem, minden, ami ezután következett, nem történelem, hanem a jelen. A nagy históriás könyvek újabb fejezeteit éppen most írjuk, mi magunk. Igen, edző, játékos, szurkoló, így együtt. Lebontottuk a régi Arénánkat, hogy helyére újat építsünk. Kőből és vasból, gólokból és a dalainkból. Mosolyokból és könnyekből, emlékekből és reményekből…
Tavaly szeptemberben kezdődött a Betyár a Grundról című sorozatom. Ülünk a Grand bár teraszán, Chili meg én. Nem titkolom előtte, mi az, ami megihletett, hogy a mérkőzések utáni beszámolókon túl, valami hasonlót, de mégis mást írjak. Azonnal kitalált hozzá egy nyitóképet, ezt láttátok heteken keresztül. Mágikus fotó lett az Ernő képe, ahogy a fiú a szakadt háló előtt vetődik egy igazi grundos, kopott labdáért. Egyetlen képben ott van minden. A győzni akarás és a szenvedély, ami elkísér az úton, az elszántság, hogy mindig és mindenhol megóvjuk csapatunkat a vereségtől. Benne vannak a feledhetetlen évek, amikor fiú lehettem apa mellett, majd apa a fiam mellett.
Isten veled Édesapám, egyszer találkozunk odafent…
VÉGE
(Roberto)
