“A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést” – motyogta Yoda mester harmincnyolc évvel ezelőtt, nagy egyetértésére a hollywoodi álomgyárnak, ami azelőtt, valamint azóta is vehemensen hajlik a békesség, az egyetértés és más hasonszőrű érzelmek propagálásának irányába.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Mohos Máté
Ritka az a film, ami a dühöt és a gyűlöletet nem bontó és kártékony impulzusokként kezeli, hanem olyan építő mozgatóerőkként, amik közelebb visznek az igazság érvényesítéséhez.
Túlságosan fasiszta lenne ez a hozzáállás? Nem az, ha Martin McDonagh új filmjének, a Három óriásplakát Ebbing határában-nak a kontextusában vizsgáljuk. A főszereplő, Mildred Hayes (Frances McDormand) dühe ugyanis teljesen jogos, az igazság, ami után vágyakozik pedig nem egyszerű, nem kényelmes, de helyes. Mildred hónapokkal azután, hogy lányát egy ismeretlen tettes megerőszakolja és meggyilkolja, hirtelen indíttatásból plakáthelyeket bérel az álmos déli kisváros, Ebbing határában, amikkel húsba-vágó módon kéri számon a helyi rendőrséget, és annak vezetőjét, Willoghby-t (Woody Harrelson).
A sztori innentől kezdve azt a hógolyó-effektust követi, amelyben a kisváros lakói egyre nagyobb dühvel és átéléssel próbálják kitölteni egymáson a plakátok által felszínre hozott sérelmeket, közel katasztrofális végkimenetellel.
A gyűlő agresszió két fókuszpontja Mildred, valamint a Sam Rockwell által zseniálisan alakított Dixon nevű rasszista, tahó rendőr figurája. Mellettük helyet érdemel egy szintén fantasztikusan összerakott mellékszereplő-gárda, köztük a már említett Harrelsonnal, a Mildred exférjét játszó John Hughes-szal, valamint a Tyrion Lannisterként is ismert Peter Dinklage-dzsel.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu oldalán.
