Túlzottan óvatos foci
Az első félidő picit egysíkúnak tűnhetett a nézők számára, igazuk is volt, mert a Nagyszombat könyörtelenül zárt, és alaposan biztosítva védekezett. Persze, ha csak egy kis rés nyílt, megkíséreltek néhány kompakt és szervezett támadást, szerencsénkre, gól (megadott) nem lett egy akciójukból sem.
Egy különbséget vettem észre: a nagyszombati támadásoknak színesebb volt a skálája, mint a mi próbálkozásainknak, mi eléggé sablonosan, az erősebb bal oldalunkat erőltettük.
Vida és Černák elég hamar cseréltek pozíciót, de ez inkább kikényszerített változás volt.
Nagyszombat okos, kultivált focit játszott, és mi ezt nem tudtuk áttörni.
Néha sikerült egy-egy ügyes megmozdulás Kalmárnak, de őt azonnal letámadta az „átvert” nagyszombati kollégája… Szóval, hiányzott egy meglepő, kreatív, váratlan mozdulat.
A második félidőben tulajdonképpen ugyanaz ment, csak picit felgyorsult a játékunk, elég nagymennyiségű technikai hibával a labdalevételnél stb. a mi játékosainknál, és még zártabb nagyszombati védekezéssel.
A cseréink nem hoztak semmi nagy pluszt… És végezetül, azt hiszem, a várt papírforma győzött – ezen a bajnoki meccsen mindkettőnek jó a döntetlen. Ehhez mérten nagy rizikóba nem ment egyik csapat sem.
