Banyák István, Dunaszerdahely híres cigányprímása idén 80 esztendős. Számos elismerés áll mögötte, többek között a Magyar Ezüst Érdemkeresztet is megkapta. Nevéhez fűződik a Dunaszerdahelyi Roma Muzsikusok Polgári Társulásának megalapítása, de egész életútja a magyar cigányzene megismertetéséről szól. Jelentős életút áll mögötte. Az áprilisban Pro urbe-díjban részesülő muzsikust életjubileuma kapcsán kérdezte a Dunaszerdahelyi.sk.
Fotó: Dunaszerdahelyi.sk
A cikk egy részlete a Dunaszerdahelyi.sk-val folytatott együttműködésünk révén kerül közlésre.
A kérdezőben óhatatlanul felmerül, hogy Önnek, illetve családjuknak van-e rokoni kötődése Bihari János zeneszerzőhöz, hegedűművészhez, hiszen, noha kevesen tudják, a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője Szerdahelyre nősült, és a híres cimbalmosnak, Banyák Simonnak a lányát vette feleségül…
Igen, a családi hagyomány úgy tartja, hogy van valamilyen távoli kötődés, legalábbis a tágabb rokonságban.
Honnan a zene szeretete és a profizmusa? Családi örökség?
Nagyapáim, mindkét oldalon prímások, s jómagam is, kiskorom óta, mióta az eszemet tudom, hegedültem. Mikor tizenkét esztendős voltam, már eljártam búcsúkba, lakodalmakba játszani. Akkoriban Pepi bandája, és a Sándor bandája voltak a környéken, egészen Bodakig, a legismertebbek.
Fárasztó lehetett…
Elképzelheti, hogy tizenhárom évesen, két napon át is muzsikáltunk. Nem is tetszett nekem, bevallom, többre vágytam. Meg az embert nem is becsülték meg annyira… Amikor aztán Abonyból Dunaszerdahelyre költöztünk, az 1940-es években, a tejedi Kertalján egy Pestről szintén odaköltözött hegedűs, Cservó Pista kezdett el többedmagammal engem is tanítani.
A teljes interjú elolvasható a Dunaszerdahelyi.sk-n.
