Kevesebb mint öt hónapja annak, hogy a láng a kanócon elért a puskaporos hordóig, mégis szinte már csontig rágottnak, lefutottnak tűnik (elsősorban) a nőket érintő szexuális visszaélési, zaklatási, erőszakolási botrány.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/03. számában.
Grafika: Gocoň László
A felvert hullámok még messze nem értek el a partig, de a vízfelület kisimulni látszik, a ráncok eltűnnek. Odalent a mélyben persze történtek azért dolgok, például a szemellenző kikapcsolása átterjedt a filmiparról más területekre, majd Amerika határain túlra, Európára, sőt, Magyarországra.
Centiről centire nyomták ki a gennyet a makulátlanná maszkolt bőrfelszín alól, és még van ott elég, ahonnan az jött.
Persze a nőkkel szembeni visszaélések nagyjából annyira közismert történések, minthogy a politikusok meg lopnak. Mégis, amíg nem vállalja fel valaki a saját környezetünkben, addig az mással történik, és legyintés a vége. Legyintéstől viszont nem dől tovább a dominó.
Jómagam egyetlenegy fiatal ismerős hölgy nyilvános kijelentésével találkoztam az elmúlt hónapokban, aki bevallotta, hogy szexuálisba hajló utalások szintjén tapasztalta a hatalommal való visszaélést.
Mert, ugye, az világos, hogy nem a szimpla flörtölés, szexuális tartalmú bókolás, urambocsá’ egy helytelenebb megjegyzés tekintendő visszaélésnek, hanem amikor valaki a pozíciójából adódóan gyakorol nyomást az illetőre, hatalmával támasztja alá fölényét.
Kíváncsi volnék, bármely dunaszerdahelyi munkahelyen hány #metoo cetli kerülne fel egy e célból kihelyezett faliújságra. Akár névtelenül, megkímélendő magát a leleplezéssel járó, gyakorta sajnos kellemetlen visszhangoktól („széttetted a lábad, aranyom?”) és revansveszélytől.
A téma erősen vitatott, de talán nem is feltétlen a másik meghurcolása a lényeg, hanem hogy az a bizonyos libikóka, amelyen az egyik fél eddig nem érezte a lába alatt a talajt, mert a másik „gyakorolt rá nyomást”, kiegyensúlyozódjon. Ne higgye el, hogy megteheti…!
Udvariasság rulez!
