KLIKK-ARCHÍVUM
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Lezajlottak az írásbeli érettségik, a fiatalok most készülnek a szóbeli megmérettetésre, és majd ha azon is túl lesznek, akkor végre következik a megérdemelt pihenés. Bizony arra szükség is lesz, mert utána jön a hosszú, fárasztó sorban állás… A munkaügyi hivatalban. Na jó, ez gonosz volt, de igazából tényleg ez történik, nem?
A cikk megjelent a Klikk Out 2014/04. számában.
Persze ez nem vonatkozik azokra, akik elhivatottan, bizakodóan, lendülettel kezdenek neki a fősulinak. Ők kicsit kitolják ezt a sorban állásos dolgot, jó esetben úgy 3 vagy 5 évvel. Sajnos ez a helyzet, most mit szépítsünk rajta… Már régen nem garancia a diploma a kényelmes megélhetéshez, inkább valami olyasmi hogy: ha nincs, az baj, ha van, az nem érdekel.
Na de akkor mit tegyen a fiatal, érettségivel, netán diplomával felvértezett gyermek? Hát, legtöbbjük, ugye, beáll a hivatalban sorakozók közé, reménykedik, hogy talál egy olyan állást, ahol elfogadható a fizetés, és örül, ha megtartja helyét. Olyan ambíciót, hogy önmegvalósítás a munkában, szinte remélni sem mer.
Aztán vannak, akik külföldre mennek, de itt jön a kérdés, hogy hova és mit dolgozni? Anglia, Németország, babysitter vagy pincér? Ma már ez sem olyan, mint 5-10 évvel ezelőtt. Sokkal többet, jobban kell dolgozni, jól ismerve a nyelvet, és sajnos sokkal kevesebbért, mint anno. Aztán talán akad olyan ficsúr is, aki saját vállalkozásba kezd, bár azt kicsit nehéz elképzelni, hogy ennyi vér legyen a tojáshéjat még lerázni alig tudó fiatal pucájában, hacsak otthonról nem kap komoly anyagi, lelki támogatást.
Most nézzük meg kicsit a másik oldalról is ezt a problémát! Vajon akarnak-e egyáltalán dolgozni a fiatalok? Valószínűleg, de az biztos, hogy elég válogatósak.
Gürcölni azért ne kelljen, de azért a nettó 500 legyen meg, hisz az is pikk-pakk elmegy. Egy cégvezető, akihez az egyik szakközépiskola diákjai jártak gyakorlatra, azt mondta egyszer, hogy ezek a mai fiatalok határozottan nem akarnak dolgozni! Csak az internet, a bulik, a lazulás. Pedig amennyit ott a gyakorlaton kellene dolgozni, az tényleg nevetségesen kevés, és a felelősségteljes hozzáállás segítene később a munkakeresésben is.
Hozzáteszem azért megnyugtatásul, hogy nyugaton sem jobb a helyzet, különösen a mezőgazdaságban: Ausztriában, Dr. Somogyi Balázs, a burgenlandi agrárkamara egykori elnöke azt nyilatkozta, hogy ezek a mai fiatalok már nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni. Inkább autószerelők, vagy irodisták lesznek, minthogy mondjuk földművelésre adják a fejüket, és hogy a lányok is inkább egy villanyszerelőhöz vagy egy tanárhoz mennének hozzá, mint egy gazdához.
Hadd jegyezzek meg egy ideillő viccet: Ha a plázacicák tudnák, mennyibe kerül egy traktor, mindnek parasztfiú kellene! Ebben van valami!
Úgy látszik, nemcsak a munkaadó a hibás, valahol velünk is baj van, hogy sokat szeretnénk kapni, de tenni érte, inkább semmit, vagy csak nagyon keveset. Szóval fiatalok, az asztalra vágnék még két sornyi közhelyet:
Higgyetek magatokban és abban, hogy jobb lesz majd, ne féljetek a munkától, és merjetek tanulni mindig! Legyen pofátlanul nagy önbizalmatok, az ilyenek a végén mindig nyernek! 😉
