Kész tanulmány az emberi faj szaporodásának násztánca. A szerelmesek oly nagy hévvel, komoly odafigyeléssel rakják a téglákat, egyik sort a másik után, építik gazdagságuk zömök falait, hogy csak önnön rabságuk tudatosodása után ocsúdnak fel.
Évek múltán, a körmeiket csontig kaparva próbálnak kiszabadulni a biztonságos erődből, melyet ugyan önmaguk húztak fel és cicomáztak ki, de a kilátás mégsem lett olyan szép, mint ahogy azt elképzelték.
Választottak. Döntöttek. Felhúzták a falakat, melynek célja a biztonság volt. De hol biztonságosabb? Ott, ahol a madarak is csak kalitkában, bezárva szállhatnak, ahol az ajtók is csak kulccsal nyílnak? S a száj is, még a száj is csak kulccsal nyílik?
Kész az erőd, a pár költözhet. Beköltözik az elkötelezettség intézményébe, e biztonságos falak mögé. A zárt ajtók és a kimondatlan szabályok közé.
A tükör hazudik, azt játssza, hogy ablak. Valójában mögötte is éppoly vastagok a falak, mint az álajtó mögött. Az is csak ajtónak hazudja magát. A tükör pedig vígan láttatja, milyen is – lehet – kint, hogy a falak tövében milyen veszélyes a várárok, milyen megbízhatatlan a környező kerek erdő, hogy milyen ingoványos és mocsarakkal teli az egész környék. Már-már azt kiabálja, hogy „Ne menj! Mindenhol komoly veszély leselkedik Rád!”.
Pedig valójában mégsem! Nem olyan ijesztő a kint. S kell egyáltalán ez az elhatárolódás, az elhidegülés, saját magunk bezárása? Miért kellene? Miért is kell a kint és bent? Egy párkapcsolatban az elköteleződés nem egy erőd, nem egy várárokkal körülvett, megérinthetetlen építmény. Bizony, hogy nem.
Az elköteleződés egy oltár. Ahová az érkezők a lehetőségeikhez képest hozzák az áldozatukat. Minél nemesebb az az áldozat, annál erősebb az oltár szentsége is.
De az oltár körül sem kerítés, sem veszélyes hegyormok, sem szakadékok, mocsarak sincsenek. Ez az oltár egy puha rét, finom tavaszi szellővel, színekkel, illatokkal, szálló madarakkal. Az oltár szent. Ha elérkezel ide, itt biztonságban eldöntheted, hogy merre tovább.
A zömök falak mögött biztosan nem fog menni.
