Május 18-19-én zajlott Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. A Táncfórum által szervezett színvonalas rendezvényen a régi és az új generáció tagjai egyaránt megjelentek, akár szereplőként, akár érdeklődőként – számol be a ma7.sk.
A cikk egy részlete a Dunaszerdahelyi.sk-val folytatott együttműködésünk révén kerül közlésre.
Botló Péterrel, a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes vezetőjével és Gresa Dáviddal, a dernői Borostyán Néptáncegyüttes táncosával a szlovákiai magyar néptáncmozgalomról, a néptánc szerepéről beszélgettünk.
Újra növekszik a folklór iránt rajongók tábora…
„Számomra igazán jóleső érzés, hogy ez a táncháztalálkozó megvalósult. Szükség van erre” – mondja Botló Péter, aki jó harminc éves néptáncosi múlttal a háta mögött, feleségével, Botló Ildikóval állandó résztvevői a néptáncos rendezvényeknek. Nemcsak együttesvezetőként bizonyítottak, de mindhárom gyermekükből is néptáncost neveltek. Közülük ketten, Gergely és Ákos az Ifjú Szivek Táncszínház tagjai. A Botló házaspár az idei felvidéki országos táncháztalálkozó szervezésébe is tevékenyen bekapcsolódott.
„18 évvel ezelőtt volt az utolsó ilyen rendezvény. Eleinte nagy volt az érdeklődés, de az évek során ez egyre csökkent. Valójában éppen az érdeklődés hiánya okozta, hogy 2000-től idáig nem volt országos táncháztalálkozó.
Most, úgy látszik, újra növekszik a folklór iránt rajongók tábora. Ha táncháztalálkozó nem is volt, de működtek a régi csoportok, újak alakultak.
2009-ben megalakult a Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete, és munkájával, szakmai tanácsadással, mentorprogrammal, képzésekkel, versenyekkel segítette és segíti a néptánccsoportok munkáját” – magyarázza a Berkenye Néptáncegyüttes vezetője. „Valljuk be, mindehhez nem kevés pénzre is szükség van, nemcsak lelkesedésre. A Csoóri programon keresztül anyagi támogatást szereztek a találkozó megszervezésére, és ez nagyban hozzájárult a látható sikerhez.”
A városi sportcsarnok melletti elkerített részen, a Játszótéren, a Folksátorban és a büfé körül egyre több és több az ember. Mindenki arcán mosoly, örömmel köszöntik egymást. Mintha egy hatalmas családos osztálytalálkozó zajlana, szinte mindenki ismeri a másikat, ha máshogy nem, látásból.
„Még csak kora délután van, de én úgy látom, hogy már most nagyon jó a hangulat” – erősít meg Botló Péter. „Utánunk van a gyerekek gálája, már ez a délelőtti program is szépszámú közönség előtt zajlott. Elmondhatjuk, hogy gyerekcsoportjaink hihetetlen jók! Meglepődtem, hogy ennyire erősek.
Most már csak az a feladat, hogy ezek a fiatalok meg is maradjanak, és tovább folytassák majd a táncot a felnőtt együttesekben.”
Mi a különbség a régi táncháztalálkozók és a mai között? „A régieken még ott voltak a hagyományőrzők. A színpadon álltak azok az emberek, akiktől gyűjtöttünk, tanultunk. Mára őket felváltották a gyerekek és azoknak a koreográfusoknak a felnőtt csoportjai, akik még a hagyományőrzőktől tanulhattak.”
Belső indíttatásból, meggyőződésből
Most mintha reneszánszát élné a hazai néptáncmozgalom. Nagy létszámú, 70-90 tagot számláló csoportok működnek, főleg a gyerekcsoportok ilyen népesek. A Csaliban megközelíti a létszám a 200-at. Mi ennek az oka? Mi történt az elmúlt 18 év alatt, hogy újra ekkora az érdeklődés a magyar néptánc iránt?
„A csoportok vezetését azok az emberek vették át, akik hosszú ideig valamelyik neves együttesben működtek. Tehát táncos múlttal rendelkező szakemberek az együttesvezetők és a koreográfusok. Sokuknak már a saját gyerekeik is ott vannak a csapatban, családon belül is tovább tudják ezt vinni. Ez a járható út, így kell csinálni.
És sokat segítettek a televízióban egyre gyakoribbá váló, a népművészetet támogató és kiemelő műsorok, mint például a Felszállott a páva.
Ugyanolyan fontos Magyarország mai és az elmúlt években tapasztalt hozzáállása a határon túli magyarsághoz, az onnan jövő anyagi támogatás. Persze, szükséges a pénz, de az is fontos, hogy az emberek belső indíttatásból, meggyőződésből csinálják, tegyék oda magukat a jó ügyért. Nagyon örülök, hogy itt, ezen a rendezvényen is ezt tapasztalom. Hogy vannak fiatalok, akik folytatják azt a munkát, amit mi elkezdtünk” – fejezte be a tapasztalt néptáncos.
A cikk tovább folytatódik a dunaszerdahelyi.sk oldalon.
