Fotók: Pexels
A munkavállalás mentálhigiénés vonatkozásait vizsgáló minisorozatunk lezáró fejezetében két súlyos problémára hívom fel a figyelmet – illetve, lehetőségeimhez mérten próbálok tanáccsal is szolgálni, a megelőzést és a lehetséges megoldásokat illetően. Ha az alábbiakban magadra ismersz, a saját érdekedben ne szégyellj tanácsot, segítséget kérni – családtól, barátoktól, vagy akár egy szakembertől.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/05. számában.
Előzmény:
1. rész
2. rész
Munkafüggőség – élet a munka csapdájában
A workaholizmus lényege, hogy az alkalmazott addig hajszolja magát, hogy már a pihenésre szánt időt is a munkafeladatok végzésével tölti, míg végül teljesen elszigetelődik a környezetétől. A lelki hatásokon túl a túlzásba vitt munkavégzés a szervezetet is rombolja, amely immunrendszer-gyengülés vagy krónikussá váló betegségek formájában válaszol az extrém terhelésre.
A munkafüggőség gyakran azoknak a közép- vagy felsővezetői beosztásban dolgozó egyéneknek sajátja, akik céges telefonnal, számítógéppel rendelkeznek. Igaz, hogy ezeket elméletileg „jutalomként“ kapják a cégtől, viszont valójában arra szolgálnak, hogy szabadidejükben is dolgozhassanak és kialakuljon bennük az igény az események, üzenetváltások állandó kontrollálására. A többletfeladatokkal, szoros határidőkkel csak a családra, barátokra szánt idő rovására lehet megbirkózni – vagy marad az éjjelezés a monitor mellett, amíg csak a fejünk az asztalon koppan a kimerültségtől.
A munkafüggőség kialakulása több évbe is telhet, hiszen egy kifejezetten lassan építkező, alattomos szindrómával van dolgunk, ami szép csendesen szivárog be az otthonunk küszöbe alatt.
Tanácsok a megelőzésre:
1. Fektess le szabályokat! – A munkába lépést követően gondold át a jövőbeni feladataidat, a hatáskörödet és azokat a lehetséges ügyeket, amiket munkaidőn kívül is intézned kell. A főnök és a vezető között pontosan az a különbség, hogy míg az előbbi csak utasításokat oszt, addig az utóbbi azzal is törődik, hogy beosztottjai számára világosak legyenek a kompetenciák és a felmerülő dilemmák esetén is bizalommal fordulhatnak hozzá.
2. Válts át „civilbe“! – A munkaidő végeztével kis ideig eltarthat, míg átállsz újra „civil üzemmódra“ és újra tudsz barátként, szülőként, partnerként működni. Ezzel nincs semmi baj, a lényeg, hogy ne azon rágódj a szabadidődben, hogyan fogod megoldani a holnapra halasztott feladatokat. Lehet, hogy egy fárasztó nap után nincs épp kedved csevegni, de egy oldott hangulatú beszélgetés sokat segít átzökkenni az ÉLET-be, ami közismerten a melóhely falain kívül történik.
3. Az én időm! – Ha minden nap szánsz magadra és a kedvteléseidre elég időt, a stresszt is könnyebben viseled. Tegyél fel egy lemezt, főzz finom vacsorát, tölts ki egy pohár bort, táncolj (csak úgy simán a nappaliban, miért is ne?), menj sétálni – ez az idő csak a tied. Persze megoszthatod azokkal is, akiket szeretsz. 🙂 Viszlát kötelességek, helló önfeledt kikapcsolódás!
Burnout
A kiégési szindrómában leggyakrabban azok a munkavállalók érintettek, akik emberekkel dolgoznak, folyamatos kommunikációt várnak el tőlük, és eközben nagy nyomásnak vannak kitéve. A segítő foglalkozások képviselői (pszichológus, szociális munkás, tanácsadó stb.) jellemzően szembesülnek a kiégés tüneteivel – egyre több időt és energiát felemésztő klienseik panaszaira közömbösen reagálnak, szélsőséges érzelmi állapotokba kerülnek, végül szinte gépszerűen végzik feladataikat.
A kiégési szindróma néhány év alatt is kicsúcsosodhat, és ezáltal meg is oldódhat, de személyiségtípustól függően, évtizedekig elhúzódhat a tudatosítása és megszüntetése. Minél később ismerjük fel, annál nehezebb helyrehozni az okozott károkat, és kilábalni belőle.
A kiégett ember túlérzékeny – tehát az a munkahelyi inger, ami korábban nem váltott ki belőle érzelmet, most megrázkódtatásként éri, hatására agresszív, dühös lesz. A belső frusztrációt persze kompenzálni kell – ezért védekező, elhárító mechanizmusok alakulnak ki, amelyek súlyosabb függőségeket (alkoholizmus, kábítószerfüggőség, játékszenvedély stb.), de szélsőséges esetben öngyilkosságot is generálhatnak.
A kiégést megelőzheted, ha:
1. Rendszeresen kommunikálsz a feletteseddel, munkacsoportoddal – A problémás eseteket átbeszélni és megoldani kell, nem tehetetlenül fortyogni miattuk. Lehet, hogy a gondjaid csak a te szemszögedből óriásiak, egy „külsős“ viszont objektívebb véleményt tud róluk formálni és így hozzásegíthet az összefüggések megértéséhez. Segítő hivatásokban épp ezt a célt segíti a rendszeres szupervízió, hisz „Több szem többet lát!“.
2. Időnként átértékeled a karrieredet – Jó az nekem, amit jelenleg csinálok? Mik a munkám pozitívumai és negatívumai? Arányban vannak-e ezek? Elismernek? Szeretnék fellépni egy újabb karrierlépcsőre, vagy elégedett vagyok a jelenlegi pozíciómmal? Miben tudnék tökéletesedni? Mik a távlati terveim? Időről-időre rágd át ezeket a kérdéseket, így tisztábbá válhat a munkádhoz fűződő viszonyod. Ha észleled, hogy megrekedtél egy szinten, és nem kecsegtetnek derűs kilátások, ideje váltani.
3. Néha nemet mondasz – Nem kell mindenkinek megfelelni, mindenben részt venni és pluszfeladatokat vállalni azért, hogy végre hasznosnak érezd magad. Határold el a munkaidőt és a magánéletet, kapcsold ki a mobilodat, tervezd be végre a nyaralást – hisz azon túl, hogy alkalmazott vagy, neked is jár a feltöltődés!
