A medveállatkák fajáról az első feljegyzések 1773-ban készültek, de a teljes genomjukat csak 2015-ben sikerült feltérképezniük a kutatóknak. A kutatások kimutatták, hogy az állat teljes génállományának mintegy 17 százaléka származik idegen élőlények – baktériumok, gombák és archeák – genomjából, ami az állatvilágban kiemelkedően magasnak számít.
A medveállatkák mindössze 0,2 – 1,5 milliméteresek, de szinte elpusztíthatatlanok.
Mit tudnak?
A medveállatkák kibírják a fagyást. Ez azért veszélyes az élő szervezetekre, mert a bennük lévő vízmolekulák hegyes kristályokká fagynak, amelyek szétroncsolhatják a szervezetet. A medveállatkák testében azonban olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát, és ilyen módon a hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály képződik, amelyek nem képesek szétroncsolni a sejteket.
100°C-os levegőn 6 óráig is kibírják, 151°C-os forró levegőn néhány percig. 20 hónapig életben maradnak -200°C-ra lefagyasztva, és néhány percig kibírják -272 °C-on, amely megközelíti az abszolút nulla fokot. Folyékony nitrogénben (-196°C), és folyékony héliumban (-270°C) sem pusztulnak el. Elviselik, ha 15 perc alatt -190°C-ról +151°C-ra melegítik őket. Túlélik a forrásban lévő vízben, és a forrásban lévő alkoholban való fürdetést.
A medveállatkák egyes példányai túlélték az 570 000 rad röntgensugárzást. Az emberi szervezetre nézve már az 500 rad is biztos halált jelent. Túlélik a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét, a gamma-sugárzást, és a rendkívül erős elektromágneses sugárzást is. Túlélik az elektronmikroszkópos elektronbombázást is.
A földi légköri nyomás 300-szorosát, a tenger legmélyebb pontján lévő nyomás 6-szorosát képesek elviselni.
Vákuumban, vagyis légüres térben, teljes oxigénhiányban 7 hónapig is életben maradnak.
2007-ben néhány példányt fellőttek a világűrbe az orosz Foton M3-as űrszondán, amely 10 napig a Föld körül keringett. Amikor visszahozták az űrszondát a Földre, az állatokat meglepő módon életben találták, pedig bármiféle védőfelszerelés nélkül keringtek a szabad világűrben. A világűrben egyszerre kellett elviselniük a -270°C-ot, a légüres teret, a teljes oxigénhiányt, a kozmikus sugárzást, és a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét. Ilyen körülmények között az emberek védőruha nélkül 3 másodperc alatt meghalnának.
Az ultraibolya sugárzás sterilitást okoz, a DNS-t erősen roncsolja, de a medveállatkák még ennek ellenére is képesek voltak szaporodni a világűrben töltött 10 nap után. Valószínű, hogy valahogy ki tudják javítani a saját DNS-üket ért károsodást.
Egy másik kísérlet alkalmával először 8 napon át vákuumban tartották őket, utána 3 napig szobahőmérsékleten héliumgázban, majd néhány órára lefagyasztották őket -272°C-ra. Feléledtek, amikor újra szobahőmérsékletre kerültek.
A medveállatkák ellenállnak a mérgező gázoknak is. Túlélik a savakban, oldószerekben való fürdetést. A legmagasabb hegyek csúcsától a legforróbb vulkánok belsején át a legmélyebb óceánok fenekéig mindenhol megtalálhatók.
Plusz képességük, hogy kriptobiózisba tudnak kerülni. Ebben az állapotban az állat a teste vízkészletének a 99%-át is elveszítheti. A vízveszteség miatt az állat teste az eredeti méretének töredékére zsugorodik, a kutikula leválik a testéről és tokot képez az állat körül – ami alatt új kutikula képződik. Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni úgy, hogy egyszerűen vízbe tették. 120 év víz és élelem nélkül.
A National Geographic videója a halhatatlan állatról:
Ez az állat képes lenne túlélni egy olyan aszteroida becsapódását is, mint ami 65 millió éve végzett a dinoszauruszok nagy részével. A kutatók szerint ahhoz, hogy ki lehessen irtani ezt a fajt, legalább magának a Napnak kéne megsemmisülnie.
