Érzelmi próbatételeink után kedvenc utcák, kávézók, filmek, csontig hatoló dalok kerülnek tiltólistára. Az életünk egy aknamező és bármennyire is megfontoltan irányítjuk lépteinket, aknákra taposunk, amik működésbe lépnek alattunk.
Időt és energiát nem spórolva, lábujjhegyen térképezzük fel a várost, biztonságos helyeket keresve. És amikor megkönnyebbülten sóhajtunk fel egy-egy veszélytelen utcához érve, előtör egy emlék. Nincs időnk védekezni, közeledik az újabb robbanás. Biztonságban leszünk még valaha, vagy az életünk innentől kezdve egy háborús övezetté válik?
A hétköznapok fekete-fehér valóságában próbáljuk hatástalanítani az érzelmi aknákat magunk körül.
Ha lelki válságainkat egy objektív skálán mérnénk, vajon mi határozná meg a mért értéket? Talán a tévedés okozta düh, hogy a térképünk útvonalát pontosan követve is falba ütköztünk? A sértett önérzetünk, ami hisztérikusan ragaszkodik az illúzióink biztonságos, de zsákutcákkal teli világához? A könyörtelenül előtörő lelkiismereti kérdéseink, amik elhitetik velünk, hogy az az ember, aki visszanéz ránk a tükörből, még a saját árnyékától is sötétebb?
Minden leágazás az életünkben azt a tézist erősíti, hogy az irányváltáshoz alapfeltétel a mozgás, a mozgás változás, a változás pedig maga az élet. Talán épp a nyughatatlanságunk szórja az aknákat lépteink alá, amik elkerülhetetlenül szednek darabjainkra időnként. Lesz még valaha az a talaj biztos a lábam alatt? (Maradjak a csendes tóban, vagy merjek hinni a folyók erejében?)
Túlságosan nyughatatlan vagyok, hív a folyó.
Egy röpke pillanat erejéig a vadvíz lecsendesedik, az arcom visszatükröződik a felszínéről. Elégedetten nyugtázom a látványt, már csak azon jár eszem, merre induljak tovább. Ekkor egy kéz határozottan megragad és magával ránt az áramlatba. Nincs rajtunk védőkötél, mégsem éreztem magam soha ennyire biztonságban az örvény közepén.
Miután az ugrás után még mindig kéz a kézben jövünk fel a víz felszínére, nyughatatlan kedvesemmel ugyanazt olvassuk ki egymás szeméből: kellenek a hullámok és a sodrás, együtt elmerülni majd felbukkani.
Ilyen szerelem ez.
