Dunaszerdahelyen is létező jelenség a padokon üldögélő idősödő emberek látványa, mellettük egy kétliteres zöld műanyagflakon, amit szinte mindegyikük kóstolt már, és az úgynevezett túlélő elixír található benne, a „csucsó”.
Biztos vagyok benne, hogy több olvasóban felvetődött a kérdés, miből isznak ezek az emberek szinte minden nap, miből van cigarettájuk, és miért nem mennek el dolgozni.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/7. számában.
A kérdés jogos, és ha tudnánk rá a választ, akkor az emberiség egyik fő problémáját is képesek lennénk megoldani. Írásomban nem a hajléktalanság okát, problémáit és a megoldást keresem, pusztán leírnék egy esetet, ami megtörtént.
Péter
Ez az ember úgy élt egykor, mint bárki más közülünk. Volt felesége, munkahelye és otthona, ahol minden nap álomra tudta hajtani a fejét. Munkáját megbecsülték, lakótelepi szomszédjai szerették, tisztelték.
A sors azonban nagy terhet rótt rá és feleségére, mivel többszöri próbálkozás ellenére sem érkezett a gyermekáldás. Mivel szerettek volna egy gyermeket, az örökbefogadás mellett döntöttek.
A hivatalos eljárás után szinte még pólyában hozták haza a kisbabát, nagy is volt az öröm az új családtag érkezésével.
A kislány az évek múlásával felnőtté cseperedett, de sajnos a kisunoka érkezését Peti felesége már nem érhette meg, mivel magához szólította az Úr.
Peti nem ellenezte, hogy lakásában a család a kisunoka apjával bővüljön, hiszen hely volt elég számára is. Ebben az időben Dunaszerdahelyen sok helyütt kínáltak gyorskölcsönt, nem egyszer olyan uzsorakamattal, hogy azt képtelenség volt törleszteni, és a zálog ellenértékének töredékéért, ami általában lakás vagy ingatlan volt, szerezték meg jóval olcsóbban a jelzálogot.
Van pár ember, nem is kevés, akik ezekből az emberekből gazdagodott meg Dunaszerdahelyen.
Péterék is ebbe a hibába estek, és a lánya unszolására aláírt egy papírt, amit nem lett volna szabad.
A pénz gyorsan elfogyott, munkahelye elvesztése után képtelen volt törleszteni a felvett kölcsönt. A lakásuk azon nyomban átkerült a hitelező nevére, és Péter hatvan valahány évesen az utcára került, ahol azóta is él.
Kérdésemre, hogy van-e harag a szívében az iránt, aki meggyőzte őt, hogy azt a bizonyos papírt aláírja, azt válaszolta: nincs!
A kisunokának is rendszeresen küld pénzt a havi nyugdíjából, amikor a dátum napján, percnyi pontossággal megjelenik a fogadott lánya.
