Ez az érdekes „állat” egy ház nélküli tengeri csiga. Új-Anglia sós mocsaraiban, Új-Skócia és Florida közt az Atlanti-óceán partján él, és algákkal táplálkozik.
Különlegessége abban rejlik, hogy az elfogyasztott algákból származó kloroplasztiszt képes beépíteni a szervezetébe és használni. Az így megszerzett idegen sejteket lopott plasztisznak nevezik. A fotoszintézisre képes sejtszervecske a csigában hónapokig működőképes, és képesek az állat teljes energiaszükségletét biztosítani. Amikor nem zargatják a csigát, a 0,03 – 6 cm-s levélszerű testét kitárja, és fotoszintetizálni kezd, vagyis pontosan úgy működik, mint egy napelem.
Amikor a csiga megeszi az algákat, a sejtmagban lévő fehérjéket is megemészti, ami elengedhetetlen fehérjéket tartalmaz a plasztiszok működéséhez. Habár a plasztiszok képesek egyes fehérjéik újragyártására, néhányat mégsem tudnak reprodukálni. Ezeket a csiga maga termeli a számukra, hogy életben tartsa őket, amíg szüksége van a fotoszintetizáló képességükre. Ilyen módon a csiga elérte, hogy étel nélkül, mindössze napenergiával „táplálkozva” maradjon életben. Ez a jelenség egyedülálló a természetben, és habár egy különleges módja a túlélésnek, a plasztiszokat a csiga mégsem tudja örökíteni az utódai számára. Vagyis az utódoknak maguknak kell felvenniük a plasztiszokat és beépíteni a szervezetükbe.
