A tegnapi meccs első felvonása nem volt valami kecsegtető, sőt megfordult a fejemben az a gondolat is, hogy nem tudjuk áttörni Nagymihály játékát. Bizony, a meccs nem a mi kottáink szerint indult el. Sokáig a kompaktabb csapat benyomását keltették, de jött egy nagy fordulat. Bayo góljai. Persze, meg kell dicsérnem Bayot is, mert mindkét esetben látványos és szemet gyönyörködtető mozdulatokkal mintaszerű gólokat varázsolt – ismét remekül helyezkedve – az őstehetség.
Én külön kiemelném a meccset eldöntő szenzációs gólpasszokat, elsősorban Kalmár leheletfinom emelését a hátvédeken át az első gólnál. A második gólnál majdnem kifutottam örömömben a press szektorból, amikor azt hiszem, Vida hipercsodálatos beadását csukafejessel értékesítette Bayo…
Elvégre, mindegyik gólunk mesés volt, Kalmár távoli remekbe szabott lövése, és itt kiemelném a negyedik gólnál Vida remek munkáját, ahogyan mesteri módon bekísérte a labdát a tizenhatos közelébe, amit én nagyon megtapsolok.
Szépen kísérte a labdát a tizenhatos előtt a pálya szélességében – ez sok kecsegtető szituációt hozhat.
Megjegyzem, ezt a tizenhatos előtti labdacipelést a terület szélességében kimondottan a kis Vida csinálja remekül – bravó Máté. Visszatérve a negyedik gólhoz – Vida Kris megérdemelten adta a gólt, azért a munkáért, amikor úgy nézett ki, hogy majdnem egyedül nem boldogul a labdával…
Na, csupa dicséret, ugye? Más nem is lehet a gólokkal kapcsolatosan…
Más. Nagymihály. Legyen az ő gondjuk, miért kapcsolták ki magukat a játékból, amikor uralták a meccset – ez picit olyan volt, mint ha kifogytak volna az üzemanyagból, teljesen leálltak az elkezdett, nem rossz teljesítménnyel.
Hyballa. Vastapsot érdemel tőlem, hogy esélyt adott Šimčáknak, miután a gyerek kiütötte magát Minszk ellen.
A tegnapi meccsen az egyik legjobb és leghasznosabb játékos volt – aranyat érő játékostípus. Nem tudom, ki bukkant rá, de emelem kalapomat. Miňónak meg üzenem, hogy speciel én nagy jövőt látok benne, persze, ha alázatos lesz és nem száll el….
Bővebben majd Szigivel beszélünk…
Kapus. Mindenki látta, hogy ismétlődtek a mínuszok, majdnem megint összehozott egy óriási hibával egy gólt. A nagymihályiak egyetlen góljánal már elég sakk-matt szitu keletkezett, de akkor is, Patrik mozdulatlan volt, se a lövés előtt, se utána nem mozdult, teljesen dermedten várta a lövést – ez nem jó.
Amit megtapsolok, hogy hanyagolta a céltalan és pontatlan kirúgasait, és kézzel kidobálta a labdát. Óriási különbség, pontosan az emberhez – a csapatnak ez egy rendkívüli segítség, nem kell plusz energiát kiadni az elveszített labda kiharcolásáért… Szó, ami szó, ezt én is írtam, használja a kezét – megtette és így jobb. Még a vak is látja.
Patrikról többet megint csak Szigi barátommal.
Még mi maradt a cikk végére. Kellett ez a győzelem és az is, hogy nem kiizzadt volt az egész, hanem fantasztikus gólokkal és megkerdőjelezhetetlenül vittük a pontokat.
Külön kiemelném és szinte libabőrös vagyok, amikor erre gondolok… Bevallom, delután háromkor elaludtam, és fél hatkor keltem fel ebben a kibírhatatlan hőségben, és… nagyon nehezen tápászkodtam fel, hogy elmenjek a meccsre… Szóval…,
ilyen időben az a 6000 néző a DAC–Nagymihály meccsen egyenlő 98 000 nézővel a Nou Camp stadionban egy Betis elleni meccsen…
Taps, taps és még egy taps…
Szóval, hat pont a ligában, sok tapasztalat az első meccsen a Minszk ellen és előttünk van egy… mi is?
Egy hét, amikor tisztes helytállást kell kiharcolnunk Minszkben, és nem érdekes, ha nem jutunk tovább, hétvégén pedig három pont Nyitráról, hogy megerősítsük a pozíciónkat – mi már nem csak egy klub vagyunk, akinek szép stadionja és remek nézői vannak, hanem a liga egyik legjobb csapata a miénk.
Hosi, igyeme na to!
