Ígéretemhez hűen a járásbeli zenei élet egy újabb színfoltjával ismertetem meg a díszes társaságot, a Ratband után egy interjú keretein belül bemutatkozik a Rock Machine DS nevezetű formáció, amely nemsokára az ötödik születésnapját ünnepli. Ez önmagában még nem is volna olyan nagy szám, de ha figyelembe vesszük a zenészek életkorát, máris más a leányzó fekvése. A zenekar két alapítójával, Mészáros Mátéval és Katona Krisztiánnal beszélgettem szokásomhoz híven a zenekar történetéről, valamint arról, hogyan látják ők a helyi zenészek lehetőségeit.
Meséljetek egy kicsit magatokról! Hogy kezdődött nálatok ez az együtt zenélés, valamint a zene szeretete?
Máté: 2014 februárjában alakult meg hivatalosan a zenekar, mi pedig Krisszel a teniszpályán ismerkedtünk meg. 13-14 évesek lehettünk ekkor, mindketten jártunk teniszezni, és ott tudtuk meg egymásról, hogy zenélgetünk, és egy idő után már nem a tenisz volt a lényeg, hanem az, hogy ültünk a pálya szélén és beszélgettünk. Krisz dobolt, én pedig annak idején még basszusgitáron játszottam.
Krisz: Valahogy így kezdődött az egész, aztán én hívtam el először Mátét, hogy játszunk valamit együtt, próbáljuk ki, mit tudunk. Természetesen katasztrófa volt az egész, szörnyen szólt, de örültünk annak a „zajnak” is.
Aztán rendszeressé vált a zajongás, hetente egyszer, majd próba lett belőle.
Később elkezdtük bővíteni a társaságot tagokkal, az első felállás úgy nézett ki, hogy Máté, aki ekkor már váltott szólógitárra, két volt osztálytársam, egyikük Márk, aki operát énekelt addig, egy másik pedig Pavlík Patrik, aki gitározni tanult, majd a zenekar ötlete miatt váltott át basszusgitárra. Be is vált neki, azóta is ő a zenekar basszusgitárosa.
Nagyon fiatalon kezdtetek bele akkor a zenekarosdiba. Hogy érzitek, honnan kaptátok a legnagyobb támogatást? Mik a lehetőségei egy ilyen fiatal, és fiatalokból álló amatőr társaságnak? Mik voltak a visszajelzések?
Máté: A lehetőségeket figyelembe véve, nekünk az első fellépésünk, már ha lehet annak nevezni, a Soul Hunterben volt, megmutattuk magunkat, két dalt játszhattunk egy divatbemutató előtt. A visszajelzések vegyesek voltak, kaptunk kritikát pozitívat és negatívat egyaránt.
Aztán az első nagyobb koncert, ahol több ember előtt játszhattunk, a One Day Fröccsfeszten volt.
Itt már többen láttak-hallottak bennünket, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Látták, hogy gyerekek vagyunk és próbálkozunk.
Krisz: Támogatni nagy részben szüleink zeneszeretete támogatott, hogy édesapám látta és hallotta, mi mit csinálunk, és szerzett nekünk egy próbatermet, ahová beköltözhettünk, és rendszeresen járhattunk. Ez is nagyon nagyot dobott a zenekaron, hatalmas dolog volt.
Valamint nagyon sokat köszönhetünk Horváth Palinak (Doki), aki úgymond mentorunk volt, ha ő nincs, lehet, azt sem tudjuk, mi az a zene.
Megtanította, hogy működik egy zenekar, és hogyan kell benne dolgozni. Nagyon sokáig járt velünk koncertekre, segített, ha saját dalról volt szó, segített elindítani bennünket ezen az úton. Többek között azért is volt jó, mert nem csak dicsért, hanem őszintén megmondta azt is, ha valami hülyeséget csináltunk.
Hogy néz ki most a Rock Machine? Mi a mai felállás?
Máté: 2014 óta több tagcserén is átestünk, de az alap hármas, Krisztián, Patrik és én megmaradtunk. Most a legújabb tagunk az énekesnőnk, Méhes Vivien, akivel még koncertünk nem volt, de a próbákon már elég jól tudunk együtt dolgozni. A jövőben pedig még tervezzük, hogy egy másodgitárost is kerítünk valahonnan. De előbb még szeretnénk egy kicsit fontosabb dolgokkal foglalkozni, mint például a saját stílus kicsiszolása, ami ugye rockzene lenne, hangzásilag valahol a System of a Down és a Korn stílusában.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Krisz: Arra gondoltunk, hogy mivel nemsokára már ötévesek leszünk, ki szeretnénk magunkat próbálni stúdióban, felvenni pár dalt, hogy legyen végre valami a kezünkben, ami maradandó, hogy na ezt mi alkottuk, mi hoztuk össze. És persze, szeretnénk minél több fellépést összehozni. Egy régebbi felállásunkban mikor még öttagú volt a zenekar volt, hogy minden hétvégén játszottunk valahol. Ezt szeretnénk visszahozni valahogy.
Máté: Szeretnénk, ha a zenekarunk nem csak garázsbandaként élne a köztudatban. Szeretnénk eljutni fesztiálokra és nagyobb rendezvényekre zenélni. Nagyobb közönség elé.
Szeretnénk, ha egyszer nem mi lennénk az előzenekar, hanem egyszer nekünk legyen valaki előzenekar.
Eddig, ami talán legnagyobb eredményünk volt, az egy balatonboglári rock tehetségkutató különdíja, ezt szeretnénk felülmúlni. De szintén nagy élmény volt elérni azt a szavazatok alapján, hogy a nagyudvarnoki Rockfeszten zenélhessünk. Szóval, bőven van mit megugrani.
Így, hogy már zenélgettek egy ideje, rendelkeztek némi tapasztalattal, mi a véleményetek, milyen zenére vevő a csallóközi nép? Van piaca a rockzenének?
Máté: A rockzenének van piaca itt is, de leginkább ennek a könnyen befogadható populárisabb ágának, amit például a Tankcsapda játszik. Amit mi játszani szeretnénk, az inkább rétegzene, nincs olyan nagy közönsége, de ez nagyrészt az miatt, hogy nem ismerik az emberek ezeket a stílusokat. Nagy probléma a közönség hozzáállása is ebben a régióban, nálunk, ha amatőr zenekar játszik valahol, nem megy el rá senki, mert nincs húzónév, a névtelen kis helyi banda meg senkit nem érdekel. Ezen a hozzáálláson kellene változtatni.
