Listaíró ember vagyok, mert ha leírom, ami fontos, akkor nem kell mindent a fejemben tartani. Amúgy sem férne el benne annyi minden.
Számos témához hasznos, ha van egy lista. Kell egy rend, egy rendszer, amit megalkotva nagyobb rálátásunk lehet egy-egy problémára.
Így van ez mással is, olyan dolgokkal, amik nem feltétlenül kézzelfoghatóak. A hétköznapi cselekedeteinkkel, jókkal és a rosszakkal egyaránt. Óhatatlanul is létezik egy lista a fejemben azokról a tetteimről is, melyeket szégyen övez. Gondosan őrizgetem magamban, de időről időre mégis felüti a fejét. Ilyenkor viszont erőt veszek magamon és megpróbálom tisztázni.
Tisztázni azzal, akit megbántottam – akár akaratomon kívül is. Leülni vele és őszintén színt vallani.
Ekkor húzhatom csak ki a listáról mindazt, ami fáj. Amikor minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a Földünk zavartalanul foroghasson tovább, és mind a ketten elégedetten és megfelelő biztonságérzettel éldegélhessünk rajta.
Van még egy módszer a lista tisztán tartására: ha eleve el sem követjük azokat a hibákat, melyek a szégyenlistára kerülhetnének.
Figyeljünk oda jobban magunkra, a hirtelen megnyilatkozásainkra! Igyekezzünk még időben elcsípni a haragot és a sértettséget szívünkben, megérteni, hogy miért is keletkeztek, és nem egy másikat hibáztatni, egy másikon levezetni a magunkban keletkezett feszültséget.