KLIKK OUT-ARCHÍVUM
Nigéria Afrika nyugati partján fekszik, az Egyenlítő szeli ketté. Lakosainak száma 70 millió, fővárosa Abuja.
A cikk megjelent a Klikk Out 2012/12. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: A szerző
Ez az, amit megtudhatunk az országról, ha felütünk egy földrajzkönyvet. Nekem volt szerencsém a helyszínen is megtapasztalni, milyen az ország valójában.
Nos, a repülőgépből kilépve az ember rögtön szembesül vele, hogy elhagyta Európát. A legelső, ami szemet szúr, vagy inkább orrot, a magas páratartalom.
Érkezésemkor épp az esős évszak tartott. Ilyenkor a napi hőmérséklet 25 és 30 fok közé tehető. Ehhez párosul a hihetetlen mennyiségű eső. Napjában másfél órát esik, de olyan intenzitással, amilyet a környékünkön még nem tapasztaltam.
Eső után rögtön visszatér a napsütés. E két tényező kombinációja olyan magas páratartalmat eredményez, mintha az ember egy gigantikus edzőteremben lenne, ahol se klíma, se nyitott ablak.
Ettől aztán minden dohos. Csak elvétve látni olyan falat, ahol nem a penész adja meg a fal jellegét. A szekrényben hagyott tiszta ruha pár nap alatt állott szagúvá válik.
A magas páratartalom okozta légzési nehézségek után az ember újra ráébred, ez Afrika. Ahova európaiként nem is olyan egyszerű bejutni. Illetve csak pénz kérdése, mint minden Nigériában. A vámvizsgálat során mondva csinált indokokkal próbálják lehúzni az érkezőt. Minket az ügyeletes vámorvos állított félre, mert szerinte nem volt érvényes az oltási könyvünk, ami amúgy kötelező.
Azt viszont nem tudta megmondani, hogy mi kivetnivalót talált a sárga könyvünkben, csak azt hajtogatta, hogy ezzel nem mehetünk be, és ha mégis be akarnánk menni az országba, akkor fizessünk. Nem volt más választás, bejutottunk. Néhány embernek még kellett pár nairát (Nigéria hivatalos pénzneme) adni, de bent voltunk.
Egészen az első ellenőrző pontig simán ment minden, ott viszont újabb bőrt akartak lehúzni rólunk. A baj csak az volt, hogy minden nairánkat elköltöttük a bejutásra. Mikor ezt közöltük az „ellenőrökkel”, egyből három-négy gépfegyveres termett mellettünk, akiket szemmel láthatólag nem érdekelt, hogy milyen véleménnyel leszünk az országról. Pénzt akartak, úgyhogy kénytelenek voltunk visszamenni a reptérre váltani.
Ez az egész országra jellemző, a mérhetetlen korrupció. A rendőrök teljhatalommal rendelkeznek az egyszerű állampolgárok felett, cserébe bármi felett szemet hunynak, ha elég nagyvonalúak vagyunk velük.
A pénz utáni vágy egyébként nagyban meghatározza az egész lakosságot. Van egy szűk réteg, aki megengedheti magának az európai átlagos életszínvonalat. A többiek szegények, az átlag kereset 30 000 naira, azaz 150 euró (2012). De legalább nincs éhség, mivel a bőséges eső és napsütés hatalmasra érleli a mangót, banánt, ananászt, akármit.
Ottlétem idején két városban jártam, Lagosban és Owerriben.
Owerri Lagostól délkeletre fekszik. Sok mindent nem tudtam meg a városról, mivel csak a busz ablakán keresztül szemlélődhettem. Minden lépésünket két fegyveres őr figyelte. Az őrök elmondása szerint, az ott élők kilencven százaléka rendes ember, nem kell tartani tőlük, de a maradék tíz elvetemült, és bármire képes, akár egy mobiltelefonért vagy karóráért.
A buszban ülve is szembetűnt a hatalmas rendetlenség és szemét. Nigériában nem nagyon van igény a dolgok tisztán tartására. Az emberek túlnyomó többsége bádoglemezekből összetákolt viskókban él.
Sötétedés után megsokszorozódik a biztonsági kockázat. Néha előfordult, hogy csak sötétedés után értünk vissza a hotelba, ilyenkor látni lehetett az őrzőinken, hogy nem nyugodtak.
A nigériaiak legnagyobb része vallásos. Nem akarok torz képet festeni az ottaniakról, de nekem úgy tűnt, nagyrészt több pénzért imádkoznak.
Nigériában lassan történnek a dolgok, a rend és a rendszeresség valószínűleg hátrébb helyezkedik el az ő értékrendjükben, ami eleinte kellemetlen és idegesítő, de ha átállsz arra, hogy ezt nem várod el tőlük, akkor egész jól ki lehet jönni velük, és a felesleges idegeskedéstől is megkíméled magad.
Ottlétem legnagyobb részét Lagosban töltöttem. Régebben ez volt a főváros, de a vallási egyenlőség jegyében felépítették Abuját, ahol fele-fele arányban élnek keresztények és muszlimok.
Lagosban nyolcmillióan élnek, többségük itt is bádogkunyhókban. A tehetősebbek több méter magas, betonfallal körülvett házakban.
Amit nem lehet megszokni, az a közlekedés. Még úgy is, hogy én egyszer sem vezettem ott. Egyetlen szabály van, aki előbb érkezik a kereszteződésbe, az megy. Főút, mellékút nem lényeg. És dudálnak, de nem úgy, mint az olaszok, vagy a görögök, hanem veszettül, hosszan és sokat. Ülsz a dugóban, hallgatod a dudálást, szívod a szmogot, közben sorra jönnek oda az autóhoz az útszéli árusok, akiktől karórától csillárig bármi vehető.
Nigéria nem egy turistacélpont. Nem ajánlom senkinek. Nem azért, mert annyira veszélyes lenne, hanem mert nincs semmi látnivaló, és még azt a minimális kockázatot sem éri meg, amivel jár. Szóval az Afrika-szerelmesek menjenek inkább Ghánába vagy Madagaszkárra.
