Az elmúlt években a magyar sajtót tömegesen külföldre vándorló fiatalok rémképe árasztotta el, amit egyesek természetes jelenségként értékelnek, mások azonban kevésbé derűlátóak: a külföldre vándorlás szerintük csupán a magasabb életszínvonal reményében történik, egyfajta menekülés a korrupcióval átitatott társadalom, a „magyar valóság” elől. A bulváron és a kutatásokon túl a popkultúrát is megihlette a kivándorlás témája: a Quimby Kiss Tibije Han Solo öltözetben énekelt erről, a Kistehén zenekar pedig már hat évvel ezelőtt számba vette, mit érdemes magunkkal vinni külföldre. Egy biztos: a magyar fiatalok nagy része szeretne külföldre menni. A kulcskérdés itt azonban talán nem is az, hogy mennyien hagyják el az országot, az már sokkal inkább, hogy ezt meddig, és miért teszik.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Kósa Bogi
A külföldön szerencsét próbáló fiatal nem 21. századi találmány: már a középkorban is bevett szokás volt, hogy aki igazán jól el akarta sajátítani mesterségét, az távoli országokba is ellátogatott tanulni és tapasztalni. A jelenség igazán nagy méreteket csupán a 20. században öltött, Magyarországon pedig az 1990-es évektől enyhébben, majd a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozáskor erősebben ébredt fel a kivándorlási kedv, mégis, csupán az elmúlt néhány évben kezdett el kialakulni egyfajta pánikhangulat a tömeges kivándorlás miatt. A talán legnagyobb visszhangot kapó reakció a kormány részéről a Gyere haza, fiatal! program volt, amit a méltán híressé vált paródia követett Bödőcs Tibor előadásában:
Nem ez volt az egyetlen mű, ami ebben a témában született a közelmúltban: a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jóvoltából egy 115 oldalas olvasmány is kiadásra került, ami az otthon maradásról igyekszik meggyőzni a kalandos kedvű fiatalokat. A „Menjek vagy maradjak” című kötet érvei közt hozza fel a biztonságot – a nyugaton fennálló terrorveszéllyel szemben – a stabil politikai rendszert, az alacsony megélhetési költségeket, a családoknak nyújtott támogatásokat, illetve azt, hogy aki kimegy külföldre, mindig idegen marad, a gyerekei pedig ugyanúgy bevándorlók lesznek majd, mint ő maga is volt egykor.
Magyarországon – nyugati kortünetként – az elöregedő társadalom jelenségét figyelhetjük meg, amit az egyre növekvő élettartam és az egyre alacsonyabb születésszám okoz. Az elöregedő társadalmak egyik legégetőbb probléma a nyugdíjrendszer válsága, hiszen jóval több eltartott személy jut egy eltartóra, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ezt a gondot csupán tetőzi, ha a fiataljaink külföldön vállalnak munkát, ott adóznak, sőt, gyermekeik is határainkon túl születnek. Rémisztő adatnak tűnhet, hogy míg Magyarországon átlagosan havonta 7000-8000 gyermek születik, addig külföldön egy hónap alatt nagyjából 1000 gyermek magyar anyakönyveztetését kérik – vagyis gyakorlatilag minden 6. magyar gyerek nem Magyarországon látja meg a napvilágot.
Számos kutatás keresi a választ arra a kérdésre, hogy milyen megfontolásból dönt ennyi magyar ember a kivándorlás mellett.
…
A cikk folytatása elolvasható az f21.hu-n.
