KLIKK OUT-ARCHÍVUM
Folytatjuk Godár Iván kínai kalandos utazásáról szóló élménybeszámolóját => Kisvilág, nagyvilág: Kína (I. rész)
A cikk megjelent a Klikk Out 2011/12. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: a szerző
Természetesen a kínaiak viselkedésmódjáról van valamilyen elképzelésünk, de ha az ember találkozik vele élőben, nehezen felfogható. Most is, ha visszaemlékezem, libabőrös vagyok.
A „kedvesség” és „jó modor” szavaknak teljesen más értelmet ad a viselkedésük.
Egy éjjel vonattal utaztunk, közös kupéban egy kisgyerekes családdal. A gyerek nem hangoskodott, szófogadó volt, nem szaladgált. Nem is hallottam, hogy esetleg a szülő kiabált volna a kicsivel. Felénk is őszinte érdeklődéssel és segítőkészséggel fordultak.
Persze voltak kevésbé pozitív dolgok is, melyek szintén nehezen érthetők. Nehéz téma a cenzúra a neten… Nem elérhető pl. a Facebook, de létezik a kínai megfelelője. Vagy pl. a mi email-fiókunkból nem tudtunk mailt küldeni, a barátunk saját kínai címéről azonnal átment a levél.
Ha netán a pekingi köztéren csoportosan összecsődülnek a hazaiak, a tömeget nagyon gyorsan eloszlatják. Nekünk talán nehéz megérteni, hogy az emberek beletörődtek és elfogadták a rendszert, de kilépni a sorból, illetve bátorságot venni Kínában a tiltakozáshoz nem olyan egyszerű, mint nálunk.
Ahogy már említettem, két képzeletbeli csomagra lehetett osztani az úticéljainkat. Az első a nagyvárosokat, Pekinget, Sanghajt, Hongkongot és Xiant kínálta. Másrészt nagyon kíváncsiak voltunk a „vidékre” is.
Mi olyan vidéki falun voltunk (Baogao), ahol szinte kommersz attrakcióként mutatták be a települést. A turisták vevők rá, hisz rengeteg szervezett autóbuszt láttunk. Azért végül kaptunk egy kis ízelítőt az autentikus vidéki Kínából is, a biciklitúráinkon. Ott már „helyben” voltunk – klasszikus nádtető a házon, egyszerű falak, semmi luxus, az emberkék kint ültek a házuk előtt – szóval vidéki kínai idill…
Az ország nagy, és a „nagy” szónak minden téren teljesen más értelme van, mint nálunk.
Egy csokornyi példa:
– létezett egy vonatjárat, mely körülbelül hat óra utazást jelentett. Húztak egy vonalat a térképen, fúrtak hetven alagutat, és építettek egy új vasútvonalat, csak azért, hogy megspóroljanak 1,5 órát…
– Shenzhenben nyári Univerziádét rendeztek. Két hónappal a kezdés előtt kész volt a teljes infrastruktúra, már csak a virágdíszítéssel foglalkoztak… Szinte minden városban a harmadik, negyedik terminállal bővítették épp a helyi reptér kapacitását.
E csokornyi példába beletartozik a tömegek viselkedése is a „Mindennagy” országban.
Szinte lélegzetelállító, ahogy irányítják – jó értelemben mondom – a tömegeket.
Metróval utaztunk. A szerelvény az állomásra érkezett és kb. 1200 ember szállt ki egyszerre. Ez az óriási tömeg gond nélkül, konfliktusmentesen cserélődött ki a beszálló tömeggel… A padlóra volt festve nyilakkal a kiszállás iránya és lábnyomokkal, hol a beszállók helye a várakozás idejére. Ez szerintem már nem is a kommunista rezsim fegyelmezettségének köszönhető.
Pár nappal a hazatérésünk előtt kezdtük összeszedni a gondolatainkat, összerakni a mozaikot, hogy tulajdonképpen hol is voltunk, és mit láttunk, mit éltünk át. Az utolsó állomásunk Sanghaj volt, ott elmélkedtünk.
Elbűvölt minket ez a modern város, melyben nagyon sok francia él, ami nem csoda, hisz két nagy csata is volt Sanghajért. Lenyűgöző, ahogy megoldották az építészeti átmeneteket az új és a régi között, harmonikusan egymás mellett találhatóak meg európai stílusú múlt századi épületek és a legújabb kor vívmányai. Kipróbáltuk ez utóbbit is – olyan vonattal utaztunk, mely 430 km/óra sebességgel száguldott. És még sorolhatnám…
Mindkettőnknek nagyon tetszett Peking, a rengeteg műemlék és a helyi viszonyokban kellemes környezet. Fantasztikus élményt jelentett a hajóutazás a Li folyón Yangshou városába. Ahogy mondani szokás, a fiatalság „élni” ment oda. Persze, nem csupán „bulizós” szórakozásra és pihengetésre gondolok, mert tutajozással, biciklizéssel a mészkőhegységekben, rizsföldlátogatással is töltötték(/-tük) az időt.
És végül, milyen hatással bírt ez a kultúra a megszokott életstílusunkra? Mit hoztunk haza magunkkal, ami nem kézzelfogható? Megváltoztunk? Lehet.
Ami biztos, már tudom, hogy milyen kicsinyek vagyunk, milyen apró szemcsék a világban… Sokkal nyitottabbak is lettünk az idegen kultúrák iránt. Tele vagyunk élményekkel, pozitív energiával. Ha minden jól megy, jövőre Vietnammal folytatjuk a világ felfedezését. Hátizsákot fel és indulhatunk.
