Itt van az ősz, itt van újra, kikopnak a kirándulásokon összeszedett napbarnított testek, és ha máskor nem is, legalább ilyenkor elsütheti, bár nem tudom, milyen kontextusban a magyar gyerek azt, amit szlovákórán az iskolában minden éven megtanult: Je jeseň. Listy padajú… stb.
Mindenki tudja, hogy van tovább ez az egyébként a valós nyelvhasználatban szinte teljesen irreleváns betűpazarlás, amit betéve kell fújni minden tanév elején akkor is, ha a gyerek még egy kofolát sem tud kérni szlovákul, mert azt nem tartalmazza a tanterv.
A nyelv használatát kellene megtanulni, és nem felesleges sablonszövegeket, melyeket utána soha senki nem fog hasznosítani. Az államnyelv oktatása, bármennyire is fáj sokaknak ez a kijelentés, legalább olyan fontos követelménye annak, hogy
szlovákiai magyarként megtaláljuk a helyünket a világban, mint kisebbségi kultúránk és hagyományaink ápolása.
Ez előbbiben még van hova fejlődni állami szinteken, viszont ez utóbbiban meg kell dicsérjem városunkat – jár a kultúrfejsimi! Szerencsére kisebbségi többségű városként, egész jól állunk a magyarság értékeinek megőrzésében. Jó látni, hogy a város életének olyan jelentős eseményein is, mint a Csallóközi Vásár, helyet kap a folklór.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/9. számában.
Üzenném azoknak a new wave hunoknak, akik egész idáig merészkedtek az olvasásban az államnyelvet érintő kijelentésem ellenére is, hogy tegyék félre kicsit a kopjafát meg a kacagányt, kortyoljanak egyet a csikóbőrös kulacsból, és lássák végre be, hogy ez egy remek módja annak, hogy mi itt megmaradjunk magyarnak.
A folyamatos szemellenzős mellveregetés hosszútávon komoly kardiológiai panaszokhoz vezethet, szóval, inkább ássátok bele magatokat kicsit a népművészetbe.
Városunkban több néptánccsoport is működik, nem is rossz eredményekkel, de találunk a környéken népi zenekarokat, akik nélkül a csallóközi népzene például már rég kiveszett volna a köztudatból. Mer’ amúgy olyan is van!
Újabban engem a népzene műfajában például a nemrég alakult somorjai Nomaad zenekar fogott meg menthetetlenül,
akik nem egyszerűen népi zenét játszanak, hanem egyenesen az ősi rigmusokig nyúlnak vissza, és az alapoktól kezdődően foglalkoznak a népzenével.
A népzene vitathatatlanul fontos szerepet játszik a mai zeneiparban is. Remek példa lesz erre például a vásárban is játszó Szabó Balázs Bandája, akik az egyszerű laikus számára is könnyedén kihallhatóan ötvözik a népzenei vonásokat különféle más irányzatokkal.
Szóval, az ősz egy újabb lehetőséget is hoz a náthás időszak mellé a népművészet ápolására. Használjuk ki, ahogy lehet, és a vásárba se csak este menjetek! Hisz lesz ott kultúra!
