A minap egy volt szomszédom, egy idős néni, a beszélgetésünket követően azt mondta a fiamnak a lépcsőfordulóban, hogy:
Bizony, bizony, légy ravasz, ravasznak kell lenni manapság ahhoz, hogy az ember boldogulni tudjon.
Bár kitörölhetném ezt a jelenetet a fejemből és minden hasonlót, melyben arra biztatják őt, hogy legyen ravasz, fifikás és rafinált, különben nem boldogul.
Hadd mondjam ki most: De! Igenis létezik, hogy valaki jó szívvel is, a másikat tiszteletben tartva és figyelembe véve is képes megélni, sőt, életrevalónak lenni. Talán nem úgy, ahogy a többség képzeli, de bizony, létezik ilyen!
Mégis mit mit kellene mondanunk a gyermekünknek, ha egyszer csak felkiált:
Anya, Apa, én boldog szeretnék lenni! Csak arra vágyom, hogy…
Én legyek a legjobb! – Változz azzá, akinek látni akarnak!
Legyek híres! – Ne add alább, mindig a legnagyobb babérokra törj, és soha ne kételkedj a magadban!
Legyenek elismerő barátaim! – Mondd azt, amit hallani akarnak, bármi is történt.
Legyen egy házam! – Add el az élethossznyi keresetedet a hitelért, amiért lehet egy!
Legyen családom! – Alkudj meg az első idegennel, aki ugyanerre vágyik és kössetek egyezményt.
Legyen jó munkám! – Bocsásd magad a nap 24 órájában rendelkezésre, és teljesíts kétszáz százalékosan!
Legyen sok pénzem! – Légy ravasz és először mindig magad és a családod boldogulására gondolj, hiszen be kell biztosítanotok a jövőtöket.
Hangzik Anya és Apa válasza.
„Anya, Apa, valóban igaz ez? Tényleg így működnek odakint a dolgok?” – kérdezi tőlünk a gonosztól szűz gyermekünk.
Erre mi a válasz? Mondd ki Te, mi a válaszod!
