Mielőtt mélyebben belemennék, szeretném leszögezni, hogy a „magyar magyar” jelző, nem a kútfőm kipattanványa, hanem tényleg így neveznek, amikor kiderül, magyarországi magyar vagyok.
Vagy éppúgy, hogy „igazi magyar”, aztán gyorsan helyesbítenek is. „Khm, magyarországi magyar”.
Mintha létezne olyan, hogy valaki magyar magyar, vagy magyarabb magyar. Mintha bármi megkülönböztetést kellene tennünk magunknak is egymás között. Nem kellene.
Miért érzitek szükségességét annak, hogy megkülönböztessetek, s ezzel fejezzétek ki, más vagyok. „Idegen”? Valóban idegen volnék?
Nem kellene. Szeretek köztetek. Szeretek úgy beszélni, ahogy beszítek, szeretek úgy írni, ahogy írtok, szeretek. Nem vagyok más. A többi magyar sem más, nem magyarabb magyar.
Ilyen analógia alapján létezik szlovák szlovák is, netán szlovákabb szlovák? Ők vajon hogyan különböztetik meg magukat egymás közt? Lassan 8 éve élek Szlovákiában, mégsem sikerült megtanulnom szlovákul, s ezt én sajnálom a legjobban. Könnyebben boldogulnék, ha tudnék, annak ellenére is, hogy röhejes az akcentusom.
De nem is biztos, hogy szeretném. Most sütkérezek a külföldieknek megadatott finom másságban, „magyar magyar” vagyok, így is élem köztetek a mindennapjaimat. Kissé elkülönülve, mélyen belesüppedve a másságom által kiült fotelomban.
Talán még el is hiszem, hogy magyarabb magyar vagyok attól, hogy Magyarországon születtem, nem itt, a Felvidéken.
De ha már beszélném az ország hivatalos nyelvét, akkor már nem járna ez a kitüntetett figyelem?
(Ami a különleges állatfajoknak is kijár, ha megvesszük rájuk a jegyet.) Akkor már csak szlovák magyar lennék, vagy mi a szösz? Mi lennék akkor?
A minap azt hallottam, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés.
S ezt köszönöm, Nektek köszönöm! A kisfiam születésével – s a kislányom elvesztésével is – megszülettem, újraszülettem itt. Csallóközi lettem, egy felvidéki anya, aki itt neveli a kisfiát, itt próbál boldogulni.
Otthon lehetek. Köztetek. Idegennek hívtok, magyar magyarnak, igazi magyarnak, s ki tudja még, minek. Nem baj. Itthon vagyok és szeretek, én szeretek itt.
