A férfi és nő kapcsolatban gyakori példa, hogy az egyik fél meg akarja változtatni a másikat. Minden erejével azon dolgozik, hogy párja olyan legyen, amilyen társat ő elképzelt magának.
Kiselőadást tart, veszekszik, kiabál, szép szóval próbálkozik. Bevet mindent, csak elérje a kívánt változást. Az elképzelése, hogy sikerrel jár, s miután megkapta a számára tökéletes partnert, akit ő „képzett ki”, eljön a várva várt boldogság.
Valóban ilyen egyszerű lenne? Idővel meg tudunk változtatni egy másik embert, a saját elképzelésünkre tudjuk formálni?
Hogy sajnálatos, vagy épp örvendetes, mindenki döntse el saját belátása szerint, de e kérdésekre az egyértelmű válasz a NEM. Egy önálló ember csak akkor képes igazán megváltozni, ha ő saját maga akarja a változást.
Ha meggyőződése, hogy az lenne a helyes, úgy kellene cselekednie, s ezt teljes szívéből, lelkéből, minden egyes porcikájával akarja. Komoly változások esetén még így is rengeteg munka és idő kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Nem megy egyik pillanatról a másikra, s nem is gombnyomásra működik.
Persze, ideig-óráig mindenki tud másképpen viselkedni, de ez általában csak fellángolás. Rövid időn belül kialszik a láng, s ismét minden visszatér a régi kerékvágásba. Biztosan sokak számára ismerős a helyzet, amikor egy heves veszekedést felhőtlen, szinte már túl tökéletes két hét követ, majd ismételten minden visszatér a régi kerékvágásba.
Egy másik ember kedvéért, bármennyire szeretjük is, lényeges életmódbeli vagy személyiségbeli változást nem tudunk produkálni.
Magunknak kell akarni, saját magunk miatt. Nem a másik kedvéért, hiszen az nem járható út. Megfelelési kényszerből nem működnek e dolgok, s ha megfelelési kényszernek érezzük, nem is szabad változtatnunk!
Sokszor hallani, a jó párkapcsolat csakis kompromisszumok árán működik. Ezzel nincs is baj.
Ugyanakkor óriási különbség van a kompromisszum és az elvárás közt.
Az előbbi esetében mindkét fél enged kicsit a kívánalmából, s egy mindkettejük számára ideális középutat választanak.
Viszont ha megállás nélkül csak az egyik fél enged a másik javára, cseppet sem mondható arany középútnak. Az egyik fél bizonyára tökéletesen fogja érezni magát a kapcsolatban, azonban a másik, aki mindig csak enged az elvárásoknak, elnyomottnak és már-már feleslegesnek érezheti magát. A kompromisszumos megoldásokat közösen kell kiagyalni, a változás azonban csakis rajtunk múlik!
