KÉSZÍTS OTTHON: Antikolt előszobai fogast!
Következzék egy egyszerű tipp az építkezésnél, vagy felújításnál megmaradt lambéria tökéletes felhasználásához.
Az otthoni dekorációinkhoz, illetve más berendezési tárgyainkhoz először is körbejárom a padlást, a kertet, a garázst, hátha akad olyan anyag, vagy eszköz, amit valamilyen módon fel tudok használni. Persze szívesen megteszem ugyanezt valaki más padlásán, garázsában és kertjében is, ha engedik. Természetesen akkor sem tiltakozom, ha valami „hulladékot” akarnak rám sózni. Szépen megköszönöm, és csendben továbbállok a szerzeménnyel.
A kis körútjaim alatt általában hamar meg is válaszolom magamban a miből kérdést, mert annyi kincsre talál az ember út közben a kukák mellett lomtalanításkor vagy a bolhapiacon, hogy nem is gondolná. Úgy két éve egy jó nagy kupac poros lambériára leltem anyósomék padlásán. Az előszobánk pedig akkor még üresen állt, a kabátok a cipők mellett hevertek szomorúan a földön, és a kulcsainkat sem tudtuk hová tenni. Sürgetően kellett egy jó masszív akasztós előszobafal.
Erre a munkámra nagyon büszke vagyok. Imádjuk itthon! Színes és vibráló. Élettel tölti fel a távozót és az érkezőt is. Az elkészítése is nagyon egyszerű volt, csak pár szerszám, némi festék és lakk kellett hozzá, egy kis idő, no és persze némi türelem.
Első lépésben méretre kellett vágni a lambériát, majd lekerekíteni a lécek tetejét. Ezt egy egyszerű papírsablonnal oldottam meg és vékony, kézi fafűrésszel. Ollóval kivágtam a papírt boltív formára, és egytől egyig rárajzoltam a lécek végére, majd a fűrésszel szépen végigmentem a vonalon. Miután ezzel végeztem, deltacsiszolóval simára csiszoltam a lambéria léceinek teljes felületét. Amint készen lettem, végleges elrendezésükben egymás mellé fektettem, és faragasztóval összeragasztottam őket. Két lambériacsík került fel vízszintesen, ezeket fúróval rögzítettem a többi léchez.
Szeretjük itthon a színes dolgokat, a vibráló, élettel teli környezetet, ezért úgy döntöttünk, hogy mindegyik léc más-más színű lesz. A festés után hagytam kicsit száradni, pár óra elég is volt, mert a krétafesték, amit használtam, nagyon ügyesen szárad. Majd fogtam egy csiszolópapírt, és a fa görcseinél óvatosan visszacsiszoltam a festéket. Hadd mutassa meg magát az a fa! Mert ez tényleg fa, nem holmi összeragasztott faforgács. Még akkor is, ha nem kiváló minőségű, sima és egyenletes, akkor is fa, és ezt meg kell mutatnom. Így hát látni engedtem a görcsöket, a szép vonalú erezeteket és a fa pici hibáit is.
Fontos megemlíteni, hogy amennyiben vissza szeretnénk csiszolni száradás után a festéket, nem szükséges vastag réteggel dolgozni. Csak pluszmunkát csinálunk vele magunknak, és több anyagot is vesztünk. Csiszolás után az egész felületet egy puha ronggyal portalanítottam.
Végezetül egy univerzális középfényű lakkal zártam le a krétafestéket. Száradás után hobbi arany viasszal díszítettem az éleket és néhol a faerezetet is. Így olyan antik hatást értem el, ami ugyan nem szokványos, de nekünk nagyon tetszik.
Végül következhetett a fogasok és a gombok felszerelése. Nem méricskéltem, csak középre igazítottam, kifúrtam nekik a helyet, majd az összes akasztót felcsavaroztam.
A kulcstartók felszerelése volt a legutolsó lépés, és persze még némi díszítés. Ugye, hogy egy asszony nemcsak gyereket nevelni, főzni, vagy dagasztani tud? Ide nekünk a csavarhúzót és a fúrót is!