Egy kis szikra, ami felvillant a napokban. Amolyan magányos, mégis sok szeretettel érkező, fénysugaras, de mégsem vakító, hanem csak amolyan puha, bársonyos fényű szikra. Az villant fel és súgta meg nekem, miért is vagyok én most ilyen boldog. Elárulom. Egyszerű, semmi különös.
Nem az álmom élem. Nem kell a boldogsághoz álmot élni.
Jelenleg semmilyen erős vágy nem hajt, nem visz semmi felé. Azt is mondhatnám, hogy nem akarok semmit. Semmit sem. Az akarás hiánya pedig felszabadított egy hatalmas teret, aminek megszűnésével sok gubanc, feszes görcs, kusza jövőkép is távozott.
Mit segít, ha akarunk? Akarhatunk-e egyáltalán bármit. Befolyással lehetünk-e erre?
„Vigyázz, mit kívánsz!” mondják a bölcsek. Erre viszont tényleg vigyázni kell. Mert a kívánság akkor is teljesülhet, ha mi magunk nem értünk vele egyet. Azaz bármikor kívánhatunk olyat, amiről tudjuk, hogy nem helyes – illetve mi magunk nem tartjuk annak -, viszont mégis arra vágyunk. A szívünk mélyén azt kívánjuk.
De mi más felé haladnánk, ha nem arra, amit a szívünk mélyén a leginkább akarunk.
A belső érdekkonfliktusoknak igenis van létjogosultságuk. Nem dobhatjuk félre őket csak úgy. Mi magunk is sérülünk a harc közben, amit a belső véres ütközetek okoznak. Nem lehet csak úgy megerőszakolni magunkat és arra indulni, amerre kell, amerre muszáj, amerre kérnek.
A tiszta boldogság gyökere a belső, csendes magányosságból ered. Ez pedig az a fajta magányosság, egyedüllét, én-szabadság, amiben megnyugodtunk.
A boldogsággal nem helyes hazardírozni, kereskedni, elcserélni, letétbe helyezni, odaígérni, majd visszakérni. Ideig-óráig úgy is lehetünk boldogok, hogy elcseréljük, persze. Odaadunk valakinek valamit, vagy épp kapunk valakitől valamit, és akkor boldogok leszünk. De ha ő úgy dönt, hogy mégis inkább visszaveszi, mégis elmegy, mégis más utat jár, akkor semmi nem jogosít fel bennünket arra, hogy mi ezért kérdőre vonjuk. Nem tehetjük, mert senkitől nem akarhatunk semmit. Erővel, erőszakkal, nem vehetjük el a másét és ha ő úgy dönt, nem ad többet, akkor ezt nekünk el kell fogadni.
Úgy boldognak lenni, hogy közben nincs szükséged arra, amit kapsz, a legtisztább boldogság, ami létezhet. Mert ez jelenti azt, hogy te azt már korábban megteremtetted, a tiéd, ami nem függ semmitől sem. Csak Tőled!
