Mi, emberek tagadhatatlanul jó úton haladunk afelé, hogy már szinte mindent irányítani tudjunk a környezetünkben, és mindent úgy formálhassunk, hogy az nekünk jó legyen.
Talán a természet ereje még az a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ebből kaphattunk is egy kis ízelítőt idén ősszel, hisz már jó pár éve nem volt ilyen hosszú lecsengése. Most valahogy még sokkal kontrasztosabb volt az emberiség és a természet viszonya. Idén bőven lehetett alkalmunk találkozni azzal a látvánnyal, hogy ujjatlan pólós fazonok és napszemüveges csajok csokimikulásokat válogatnak az üzletben. Tiszta Hawaii!
Függetlenül az időjárástól, bizonyos áruházakban már október közepétől beleszaladhatunk pár télapóba, és bármikor a nyakunk köré tekeredhet néhány eltévedt sor valamelyik karácsonyi giccses dalból. Az, hogy ez az egész így elég abszurd helyzeteket tud szülni egy külső szemlélődő számára, és elbizonyítja azt az éghajlatokról való folyamatosan elévülő tudásában, még nem is volna olyan nagy dolog, hisz megtalálva a komikumot a helyzetben, még élvezhető is lenne.
Lenne! De itt van a másik jelenség, amit ez okoz, a hangulat meggyilkolása. Nézzétek, én megértem, hogy nem lehet elég korán elkezdeni felkészülni a karácsonyra, hisz én voltam az a kisgyerek, aki az első fagytól kezdődően, szüleim nagy örömére, napi négyszer hallgattam végig oda-vissza a Sztárkarácsony névre keresztelt magnókazettát.
De ekkoriban négyéves voltam nagyjából, és egy nemzetközi üzletláncot sem irányítottam, legfeljebb a ,,böködős” TATRÁT.
Mostanra talán már nem vonz annyira a Kozmix verziója a Fehér karácsonyból, és a Romantic együttes sem tátog már olyan gyakran, szóval, látom azt is, mit sikerült csinálnunk a karácsonyból.
Mire december derekára érünk, addigra az emberek nagy része lábon kihordott agyvérzéssel szaladgál boltról boltra, és már legalább kétszer undorodott meg a karácsonyi zenéktől. Sokak számára ezért veszti el a karácsony a hangulatát.
Az advent a karácsonyi vásárban forralt borozás és gyerekkórusok hallgatása helyett sajnos sokaknak arról szól, hogy habzó szájjal szaladgálunk, számolgatva, kinek milyen értékben vegyünk ajándékot. Így a hónap elején még nem késő változtatni ezen az egészen.
Ahányszor csak lehet, próbáljunk meg megállni néhány pillanatra. Ne rohanjunk végig leszegett fejjel a karácsonyi vásár színpada előtt, nyugodtan meg lehet állni körbenézni.
A statisztikák szerint még mindig december az a hónap, amikor a családok és a rokonok a legtöbb időt töltik együtt. Legyen időnk a családra, szerelemre, barátainkra, várjuk boldogan a karácsonyt, hogy majd nyugalmi állapotból húzzuk fel magunkat azon, hogy ,,ki a fene rakhatta el tavaly így összecsomózva az égősort”, meg hogy ,,mé’ nem akar egyenesen állni a talpban? Há’ hova faragjam még?”
