Karácsony, a szeretet ünnepe. Ezen a három napon megváltozik a világ. A szívek megtelnek fénnyel és melegséggel. Hirtelen az eszünkbe jut kimutatni és kimondani, amit érzünk.
Úgy viselkedünk, mintha tökéletes lenne az életünk. Elfeledünk minden bánatot, a problémákat egy fiókba tesszük, amit csakis az ünnepek után húzunk ki. Meglátogatjuk családtagjainkat, még azokat is, akiket máskor az eszünkbe sem jut, még csak felhívni sem.
Ilyenkor mindenkire jut időnk, mindenkit szívesen meghallgatunk. Ajándékokkal halmozzuk el egymást, együtt nevetünk, s még arra is jut időnk, hogy a családunk körében nyugodtan elfogyasszunk egy finom vacsorát.
Azonban ahogy elmúlnak az ünnepek, a szeretet által átfont légkör hirtelen semmivé válik.
Mintha soha nem is létezett volna. Ismét elfelejtjük mit jelent a család, a szeretet, a békés, boldog együtt töltött idő. Kinyílik a jól elzárt fiók is, melyből egymás után szöknek ki a megoldásra váró problémák, s megint figyelmen kívül hagyunk minden mást.
A hétköznapokban miért nem tudjuk kimutatni érzéseinket? Miért felejtünk el szeretni?
A szeretet táplálja lelkünket. Boldog pillanatokat okoz. Mégis egész évben szinte mellőzzük az életünkből. Annyira belefeledkezünk a szürkeségbe, a rohanásba, hogy észre sem vesszük, mennyi szép percet mulasztunk el.
Bár a karácsonyi dalok is arról szólnak, tartsuk életben a bennünk lévő szeretetet évközben is, a legtöbb esetben mégsem történik ez meg.
A karácsony alkalmat ad, hogy együtt legyünk szeretteinkkel, hiszen az év végén minden kicsit lelassul. De ez nem azt jelenti, hogy a rohanó mindennapokban nem kell időt szánnunk arra, hogy kimutassuk a számunkra fontos embereknek, mit érzünk!
