Csak ülök és mesélek – tartja egy régi mondás –, körülöttem az olvasótáborom, akik velem együtt idézik fel a téli szünetek kalandjait. A fiatalabb generáció esetleg csodálkozva tekint eme sorokra, mondván, ami most természetes, régebben miért nem volt az?! Bizony, anno csak a sajtóból értesülhettünk a legfrissebb hírekről, most meg hála a világhálónak, akár élőben is követhetjük csapatunk felkeszülési mérkőzéseit.
Nyitókép: Fekete Nándor
Persze, nem múlik el minden nyomtalanul, mint a hó, ha enyhül az idő. Miközben Belekben a zord időjárás borzolta a kedélyeket, már két mérkőzésen vagyunk túl. Sőt, mire ez a jegyzet célba ér, talán a következő is elkezdődött már. Újabb és újabb fiatal játékosok csatlakoznak a kerethez, hogy a szigorú rostán fennakadva, a tavaszi nap első sugarai már Dunaszerdahelyen ébresszék fel őket. Így télvíz idején, bizony nagy kincs a napsugár, pont, mint a jó befejező csatár.
Taiwo egy igazi tank az ellenfél védvonalán áthatolva, Bayo méltó utódja lehet.
Viszont épp a fizikuma miatt nem szökken majd oly könnyedén, és várható, hogy a levegőben elveszik a lendülete. Igaz, néha nem hátrány két lábbal a földön járni. A másik kiszemelt csatárunk Kitambala. A kapuba egy lengyel srác érkezett, nagy lesz hát a konkurencia hálóőreink között. Lengyel „portéka” a DAC-ban legutóbb is egy kapus volt, bizonyos Szamotulszki, aki Kuczhoz hasonlóan télen érkezett, még a korábbi tulajdonosi éra alatt. Szép sorban ki is próbáltuk az új szerzeményeket…
Szokatlan dologhoz folyamodott Hyballa mester, és csak az időjárás tehetett róla, hogy nem jött össze a terve…
Nem szokványos, hogy egy csapat két mérkőzést játszon egy nap, de nem is egyedi az eset. Bevallom, a Sturm Graz elleni meccset „átaludtam”, csak utólag szereztem tudomást róla. A grundon szoktunk olyat csinálni, hogy addig játszottunk, amíg az eredmény számunkra nem vált kedvezővé. A „sógorok” három találatát Kitambala csupán szépítette, majd ezután következett volna a Lech Poznan elleni mérkőzés. Végül helyette a jégeső jött, így aztán a dupla „Match day” terve füstbe ment. Akarom mondani jégbe!
Vasárnap reggelre elcsendesült a vihar, adva volt a helyzet, hogy a keret „jobbik” fele jobb sorsra vezesse törökországi mérlegünket!
Most jön az a fejezet, amiről az imént szóltam. Húsz évvel ezelőtt jobb esetben az esti hírekben mondták volna be az eredményt, de a jelen már az okostelefonok és az okostelevíziók korszaka. Így esett meg, hogy semmit sem kellett tennünk ahhoz, hogy kilencven percre a félhold országában „landoljunk”.Szó szerint az ágyból sem kellett felkelni hozzá, mert a bekapcsolás után megtekintésre kínálta készülékünk a mérkőzést. Tényleg okos televízióink van, belelát a fejünkbe.
A kezdő sípszót a reggeli kávé illata tette tökéletesebbé, a többit meg a fiúkra bíztuk.
Persze, senki sem várta, hogy lerohanjuk ellenfelünket, és csak úgy lájtosan kóstolgattuk a poznaniakat. Annál is inkább, mivel a lengyelek komoly játékerőt képviselnek nemzetközi szinten is. Borítékolható volt, aki egy gólt rúg, az megnyeri a mérkőzést, aztán pár percre megszakadt a közvetítés. Mire visszatért a jel, vesztésre álltunk.
Hiába a grund „szabályai”, ismét a tapasztalatszerzésen volt a hangsúly. Talán legközelebb a győzelem is összejön, és a tél is enyhül végre. Az utóbbi mifelénk is aktuális lenne…
Ámen!
(Roberto)
