Ami a DAC háza táját illeti, az év elejétől keringenek különbőző kis témák, nagy témák és még nagyobb témák. A tavaszi szezon kezdetéhez közeledve viszont, erőteljesen ébredezik egy galaktikus téma, amely e cikk olvasásakor már szinte mindenkinek csiklandozza majd a testét. 2019. február 16. DAC–Slovan meccs.
Az írás megjelent a Klikkout 2019/2. számában.
Eszméletlen kiindulópontok:
– mindkét csapat teljes egészében befejezte az új stadion építését (a mi stadionunk szebb)
– a tabellán a Slovan az első, a DAC a második
– ha nyerünk, megszoríthatjuk még a pozsonyiakat
– ha nem nyerünk, minden bizonnyal összpontosíthatunk a második hely megszerzésére
– több mint tizenkétezer néző lesz a lelátókon
– első ízben hangorkánként bennmarad a már teljesen zárt stadionban a nézők szurkolása
– óriási médiaérdeklődés (eljönnek a divatújságírók is, akik csak a Slovan meccsre jönnek – ám legyen, gyertek)
– galaktikus háború a jegyekért
– egy kis plusz pikantéria, a minap szerződést írt alá a Slovannal Guzmics Richárd magyar válogatott. Ha a meccs előtt Guzmics biztosítást akarna kötni arra, hogy a meccsen ne kiabáljanak rá butát, egy elemző biztosítási ügynök rizikós kliensnek minősítené őt
– a Celticbe ment Bayo, a DAC történelmének legnagyobb üzlete keretében, és most az a kérdés, ki rúg helyette gólt a Slovannak? Hm… Legyen Vida Krisz, és a gól legyen győztes!
– a meccsre megy a feleségem és a lányaim is (a tévé és a net előtt szurkolnak ezerrel, tehát nem nevezném őket divatdrukkereknek)
– a meccsre jön segíteni a press szektorba editorunk, Undesser Timike, aki végre élőben láthatja majd kedvenc dacosát, Peter Hyballát
Nem hiszem, hogy a cikk címében leírt gondolatom különösképpen nagy túlzás lenne. Már most, az előkészületeknél szerintem ez stimmel. Egy hárompontos kapásnál és egy (nagy) botrányt hanyagoló meccs után pedig ez borítékolható lenne.
Istenem, de szeretném, ha nyernénk!!!
